Netbulvár

3800 forintból készül a 37 ezres cipő

Olcsó és kizsigerelt munkaerő, mocskos multik, és a fogyasztástól meghülyült vásárlók. Ezek alkotják a kör cikkelyeit, amiből összeáll a teljes egész. A Testnémet fogyasztóvédelmi magazin hosszú cikkben elemzi az ázsiai munkaerőpiacot, és azt, honnan is érkezik pontosan a cipő, amit megveszünk.

“Ha nem lenne túlóra, egy másik gyárat kellene keresnem” ? mormogja Zhang Wei, aki egy préselőgép mellett áll. Napi 11 órában, heti hat napon át. A cég épp a Brooksnak gyárt sportcipőket. Nem ez az egyetlen ilyen eset, az amerikai ügyfél tudja is ezt. Vannak hónapok, amikor a férfinek havi 100 túlóra is összejön ? majdnem háromszor több, mint amit a kínai törvények engednek. A hatóságok tehetetlenek, mert mindenki hallgat az esetekről.

Shenzenben vagyunk, Kína egyik legjobban fejlődő városában, ahol 15 millió ember él. A lakosok egy része vidékről érkezett, hogy elhelyezkedjen a gyárakban. “Kevés pénz, sok túlóra, biztonsági hiányosságok” ? ezt már BerndtHinzmann mondja, aki a Tiszta ruhák kampány vezetője, mely a megfelelő munkakörülményekért harcol.

A Test magazin 10 gyártót vizsgált meg, és megkérte őket, osszák meg a munkaórákkal, fizetésekkel, körülményekkel és a környezetterheléssel kapcsolatos adataikat, és engedjék be a gyárba az újságírókat. Ezt mindössze 5 cég tette meg: az Adidas, a Brooks, a Reebok és a Salamon, illetve az egyetlen cég, mely Németországban gyártat, a Lunge. Az Asics csak néhány kérdésre válaszolt, de a gyárba nem engedte be az újságírókat. A Mizuno, a Nike, a Saucony és a New Balance egyáltalán nem válaszolt a megkeresésre.

Ázsiában mindent rendben találtak

Az ázsiai gyárak meglepték a látogatókat. A csarnokok jól szellőznek, a munkásoknak korrekt szerződése van és a fizetéseket pontosan megkapják. A környezetvédelmi szabályozás komolyabb volt, mit amit a Lunge német gyárában. A munkakörülmények, melyet a Reebok és a Salamon indiai gyárában tapasztaltak az ellenőrök, lenyűgözőek voltak.

Amit kifogásoltak az ellenőrök, az az, hogy csak a talpkészítést és az összeszerelést tekinthették meg, az, hogy mi történik a cipővel vagy milyen beszerzési forrásokkal dolgoznak, nem derült ki. Kivétel ez alól a Brooks. Az elemzők által meglátogatott gyárak mindegyike a meghatározott minimálbért fizette ki, ezért is kényszerülnek a munkavállalók a túlórákra. “5 éve dolgozom így, Hunanból költöztem Shenzenbe, a feleségemmel együtt. A gyerekünk a nagyszülőknél él. Nagyjából 4000 jüant keresek havonta (169.000 forint). Ez a feleségem fizetésével együtt nagyjából elég, szoktunk haza is küldeni pénzt. Wei arról álmodik, hogy a lánya bizonyítványa jó lesz, és egyszer vehet egy házat a szülőfalujában.

munkaórák száma: heti munkidő túlórák nélkül

fizetés: törvényileg előírt fizetés, euróban megadva, a német vásárlóerő paritást figyelembe véve – azaz a számok euróban azt jelentik, mennyit érne a munkások fizetése Németországban: havi 290 euróból például nem mennének sokra, de az 1473 euro is kevésnek számít.

Több ezer kilométerrel arrébb máshogy mennek a dolgok. A Lunge mecklenburgi gyárában a túlóra kivételes dolognak számít. A 25 alkalmazott a minimálbért kapja, vagy valamennyivel többet. A munkakörülmények kiválóak, tágas terek, hangulatos környék, nyugodt körülmények. Egy dolog azonban elgondolkodtatta az ellenőröket. Erőteljes oldószerszag terjengett a gyárban. Az ellenőrök nem tudták leellenőrzi az elszívók hatékonyságát, mert nem működtek. Hogy a cég így hogyan vállal felelősséget az alkalmazottak felé, az nem derült ki. Az információk nagy részét nem írásban közölték az újságírókkal, csak informális jelleggel, szóban és egyébként is hiányzik a folyamatos ellenőrzés, és az írásos tájékoztatás is a veszélyes anyagokról. A vásárolt alapanyagok egy részének forrása a cég előtt nem ismert, azokat ügynökségen keresztül vásárolják meg. A veszélyes anyagokról szóló igazolásokat nehezen találták meg, a beszállítókra hivatkoztak.

De mi kerül ezen ennyibe?

Vásárlóként azonban a munkakörülményeknél talán jobban érdekli, hogy miért is fizet 37 ezer forintot egy márkás edzőcipőért? A Test magazin német értékekkel és eurós árakkal számolt: mi ezeket átváltottunk forintra, így lett a 120 eurós cipőből 37 ezer forintos. A legkisebb része a vadiúj menő cipőjének a bérköltség lesz, ami fájdalmas 800 forint. Az anyagköltség is baromi alacsony, egy hiper-szuper edzőcipő kijön 3000 forintnyi anyagból. A teljes gyártás körülbelül 6000 forintba kerül.

Erre jön rá a márkatulajdonos díja, aki ebből fizeti többek közt azt a rengeteg reklámot és marketinget, ami meghozza a kedvünket a vásárláshoz, ez hirtelen több mint kétszeresére dobja az árat. Láthat alábbi képen egy furcsa összeget, 1544 forintot, mely a közvetítő díja: nem is gondolná, milyen fontos része ez a cipőnek. A közvetítő ez esetben az, aki összeköti a márkatulajt és a cipőt elkészítő gyárakat. A közvetítő tárgyal a nyugati céggel, elvállalja a cipők legyártását egy bizonyos összegért, majd kiadja a feladatot egy gyárnak, ahol kisebb összegért végzik el a tényleges munkát: a kettő különbsége lesz a közvetítő nyeresége. A közvetítő fontos láncszem és bizalmi ember/cég: ha olyan gyárba viszi mondjuk a Nike cipőit gyártatni a Nike tudomása nélkül, ami nem felel meg a normáknak, a márka hírneve bánja a dolgot. A közvetítők megléte miatt fordulhatott elő, hogy egyes cégek csak onnan értesültek arról 2013-ban, hogy a Rana Plazában gyártották ruháikat, hogy meglátták a márkájuk címkéiket az összedőlt gyárról készült sajtófotókon.

Ez a közvetítői díj nem kerül nekünk sokba, a legnagyobb összeget a kiskereskedő teszi rá a termékre, saját nyeresége kitermelése érdekében, és az adók jelentenek még nagy összeget (Magyarországon még nagyobbat, mint Németországban). Így végignézve már érthető, miért kerül egy 3000 forintos anyagköltségű cipő 37 ezer forintba: de az is érthető, ha inkább megvárjuk a leárazást a vásárlással.

Térjünk vissza Ázsiára: talán mégse olyan szuper minden?

Ahhoz, hogy a valóságra is rálássanak egy kicsit, a Test szerzői nemcsak a papírokat nézték át és a vezetőket interjúztatták, hanem munkavállalókkal is beszéltek az egyes gyárakban. A Saucony beszállítója rendszeres túlórákról beszélt, néha egészen hajnalig tartókról. “Egy hónapnyi munkabért pedig letétként megtart a gyár, hogy ne forduljon elő, hogy a munkás egyszer csak nem jön be dolgozni”. Ottjártukkor az ellenőrök láttak olyan munkást, mely a futószalag tartószerkezetére téve a fejét aludt, és az elszívás ellenére erős ragasztószag terjengett. Légzőmaszkokat nem találtak. Az alkalmazottak közlése szerint azért, mert kényelmetlen őket használni. Beteg- és baleset-biztosítás? Fejrázás. Munkaszerződés? “Valamit aláírtunk, de nem kaptunk róla másolatot” ? mondták a munkások. Erről megkérdezték a szerzők a Saucony céget is, de választ nem kaptak rá.

Nem tűnik kevésbé rossznak az se, amit egy másik munkás mesélt egy gyárban, mely a Nike beszállítói közt szerepel. Igaz, itt is alacsonyak a fizetések és erős ragasztószag van, de az elszívók folyamatosan mennek, maszkot pedig akkor hordanak a munkások, ha jön az ellenőrzés. Egy önkényesnek tűnő büntetőrendszert is használnak, kötelességszegés esetére.”Minden munkás 18 pontról indul, késés, vagy más kihágás esetén csökkennek a pontok. Aki minden pontját elveszíti, azt azonnali hatállyal kirúgják.”

Li Qiang, a ChinaLaborWatch dolgozója szerint van olyan Nike beszállító, ahol sokkal rosszabb a helyzet. “Nincs biztosítás és a fizetés sem érkezik mindig meg időben” ? mesélte Li Qiang a Test magazinnak, melynek szerzői szerették volna megtekinteni azt a gyárat is, ám a cég ezt nem tette lehetővé. A Nike etikai kódexe szerint ezekkel a gyárakkal azonnal meg kéne szüntetni a szerződést. Minden negyedik Nike gyár Kína közepén fekszik, mások Vietnamban. A cégek folyamatosan változtatják a gyártás helyét Délkelet-Ázsiában, mióta Kínában a termelési költségek nőnek.

A Test magazin a CSR (vállalati társadalmi felelősség) szempontjából is megvizsgálta a márkák bizonyos cipőtípusait, ennek kivonatát közöljük most, hogy eldönthesse, melyik márka mellett teszi le a voksát. Az 5-ös a legmagasabb adható szám és a legjobb érték is, az 1-es a legrosszabb.