7 ok, amiért rosszul választunk párt
1. Félsz attól, hogy elutasítanak, ezért mással jössz össze
Ez az a típusú indok, amitől tipikusan a falra tudnék mászni. Bátorság, őszinteség hiányában, viszont annál több rettegéssel a szívében inkább mond igent egy egyszerűbb, könnyebben megszerezhető választásra, mint arra, akire valóban vágyik. Talán az elutasítástól fél, talán attól, hogy feltárja az érzéseit. Teljesen mindegy, bármit is csinál, bárkivel is jön össze, soha nem fog tudni menekülni az érzései elől. Lehet mellette bárki, folyton a másikra tud majd gondolni. Vállald fel, hogy mit érzel, akármennyire is nehéz, beszélj róla őszintén! Ne járj úgy, mint az egyik Olvasóm, aki pár napja osztott meg velem egy üzenetet arról, hogy élete szerelme éveken át nem merte bevallani neki, hogy szerelmes belé. Ma már egy párt alkotnak és boldogabbak, mint valaha – de mi lett volna akkor, ha épp szerelmes a lány? Mi lett volna akkor, ha örökre hazugságban élnek? Az emberek néha annyira félnek a boldogságtól, amit megtapasztalhatnak, hogy inkább nem lépnek – talán azért, mert tudják, ahol nagy a boldogság, ott nagyobb az esélye arra, hogy darabokra törve végzik. Így egy egyszerűbb prédát választanak. Meg még egyet. Meg aztán még egyet. .. és ez szépen így megy odáig, amíg el nem hiszik, ők már rég elfelejtették a másikat.
Akármennyit is hazudhatsz, akárkit is húzhatsz az életedbe, van, akit képtelenség helyettesítened, egyszerűen nem fog menni. Megpróbálhatod, de hamar rájössz, belőle csak egy van, és senki más mellett sem leszel képes úgy érezni magad, mint mellette. Ha ezt képes vagy megérteni, többé nem keresed őt másban, többé nem próbálod elfelejteni, egyszerűen csak elfogadod, hogy lehet, az életedben senki sem lesz olyan hatással rád, mint ő volt – de továbblépsz, hiszen tudod, minden vele töltött pillanat mérgez, tönkretesz, megbénít. Teljesen összezavarodsz: már nem akarsz érezni, aztán meg kíváncsi vagy rá, vajon van-e még olyan fájdalom, ami ezt is képes elnyomni? .. mert ha igen, akkor azt akarod – talán az majd mindent kiiktat. Nagyobbat, erősebbet, elviselhetetlenebbet hozol be az életedbe, csak hogy ne kelljen végre szembenézned a valósággal. Pedig lehet, hogy minden egyszerűbb lenne.
2. Félsz attól, hogy egyedül képtelen lennél helytállni
Több olyan lánnyal találkoztam már, akik elmondták: nekik mindig kell, hogy legyen valaki az életükben, ugyanis másképp képtelenek létezni. Nem azért, mert nem boldogok egyedül, egyszerűen csak azért, mert bevallásuk szerint, ők ilyen típusok. Talán ezt látták otthon, talán nekik tényleg erre van szükségük, tény, ők azok, akik elsőként nem azt a kérdést teszik fel, hogy szeretik-e a másikat, hanem azt, hogy képes-e biztonságot teremteni az életükben. Ezzel sincs semmi gond, csak nem feltétlenül ennek a kérdésnek kellene az első helyen szerepelnie – persze embere válogatja.
3. Félsz attól, hogy egyedül maradsz
Ha ez a félelem társul az egyedüllét görcsös kerülésével, akkor bizony könnyedén sétálhatsz bele egy olyan kapcsolatba, amiben valójában nem is érzel különösebben semmit a másik iránt, de úgy gondolod, jobb, mint a semmi, és legalább valaki törődik Veled. Valaki tegnap pont instagrammon kommentelt az új könyvből megosztott részlet alá azt, hogy jó lenne, ha többet foglalkoznék az egyedüllét témakörével – fogok. Hiszen nagyon fontos, ha ez a valami nincs rendben az életedben, minden borul, és rengeteg rossz döntést fogsz hozni.
Csak azért visszaengedsz valakit az életedbe, mert hirtelen megörülsz, hogy újra téged akar – ám ha boldog vagy egyedül is, először reálisan végiggondolod, hogy van-e értelme újra beengedned a másikat, visszaemlékszel azokra az esetekre, amikor már megtetted, és lejátszod a lelki szemeid előtt azt, hogy hova vezetne, ha újra adnál esélyt, .. vagy egyszerűen milyen hatással lenne arra az életre, amit felépítettél. Az, aki erős várat épített maga köré sokkal könnyebben hozza meg a nehéz döntéseket, mint az, aki bárkit elfogad, csak ne legyen egyedül. Utóbbi bármire igent mond, elfelejti a sérelmeket, míg az, aki felépített egy életet, amiben boldog, nem hoz felelőtlen döntéseket, ugyanis tudja, mennyit dolgozott azon, hogy olyan kiegyensúlyozott legyen, amilyen.
4. Félsz attól, hogy mi lesz a másikkal
Tudom, több évnyi együttlét után nehéz azt mondani, hogy “Én szeretném, ha ennek vége lenne”, főleg, ha nagyon sok közös csatán vagytok túl, vagy ha együtt építettetek fel valamit. De a másikra való tekintettel meg kell tenned. Meg kell neki adnod az esélyt egy szebb életre, egy olyan életre, ahol valaki annyira szereti őt, amennyire megérdemli. Amit adsz, azt kapsz – ezt soha ne felejtsd el. Ahogyan a másikkal szemben viselkedsz, azt veled is meg fogják tenni – ez bizony így működik. Ne félj attól, hogy mi lesz vele nélküled, biztosan talpra fog állni, és képes lesz új életet kezdeni, inkább tedd fel a következő kérdést magadnak: mi lesz vele, ha továbbra is hazugságban él?
5. Azt hiszed, a másikkal minden könnyebb lesz
Ilyenkor általában ugyanamellett a típus mellett dönt főhősünk, amit az elején még észre sem vesz. Ott a jól megszokott, egyébként szeretett élete, de inkább kilép miatta az izgalom miatt – ahelyett, hogy izgalmat hozna a már meglévő kapcsolatába. Persze, ha reálisan végiggondolja, tökéletesen tisztában van azzal, hogy semmi értelme mindent felégetni maga mögött, mégis egy újabb, jobb kapcsolat reménye miatt képes – gondolkodás nélkül – mindent maga mögött hagyni
6. Másoknak való megfelelés
“A szüleim azt akarták, hogy vele legyek” – olvasom még ma is sokszor az üzeneteim között. Vagy: “a szüleim megtiltották, hogy vele legyek”, és a kedvencem: “Már mindenkinek volt valakije, így nekem is muszáj volt “összeszednem” valakit”. Ideje elgondolkodni azon, hogy a fenti indokok valóban azok az indokok-e, amik alapján párt szeretnél választani? Nem hiszem..
7. Függőség
Ő a Te drogod. Bár tudod, hogy tönkretesz, nincs erőd szabadulni tőle. Minden egyes nap eldöntöd, ennek itt van vége, de másnap még ennek ellenére is ott ülsz mellette. Képtelen vagy szabadulni tőle, egyszerűen nem megy. Kimondjátok, hogy vége, de a kapcsolatból kifelé vezető lépést már nem tudjátok megtenni. Egy picit minden pillanattal megölitek a másikat, de mégis benne maradtok, már nem is tudjátok, hogy miért. Régen talán még indokokat gyártottatok, olyanokat, hogy “Mi egymás életéhez tartozunk”, “Ezt senki sem értheti”, “különleges kötelék van közöttünk”. Ja. Csak azt elfelejtitek, hogy ez a kötelék folyt meg, és teszi tönkre az életeteket. Megszabadulnál tőle, de nem enged. Ha menekülnél, még mélyebbre rángat magával a mélységbe.
