Netbulvár

Amikor rád öntik a szemetet – avagy hogyan kezeld hatékonyan mások dühkitöréseit

Már megint ordítozik veled. Veled, aki már bőven elég pofont kapott az élettől, és akinek egyáltalán nem hiányzik még egy újabb lelki teher. Talán az egész napod gáz volt, de lehet, hogy az egész heted… erre most a semmiből lecsap valaki – a párod, a családtagod, egy kollégád, vagy akár az utcán egy idegen –, és agresszív stílusban megpróbálja elhitetni veled, hogy mennyire selejt ember vagy. És van, hogy még Te magad is elhiszed. De még ha tisztában is vagy vele, hogy nem vagy az, akkor sem tudsz mit kezdeni a dühkitöréssel, ezért jobbára vagy menekülsz, vagy Te magad is egy dühkitöréssel válaszolsz.

De nem muszáj ezt így csinálni. Ha már kellőképpen belefáradtál a fölösleges harcokba, és úgy döntesz, hogy nincs szükséged több drámára az életedben, akkor érdemes találnod egy olyan módszert, amivel meg tudod akadályozni, hogy pusztítsad önmagad.

Igen, önmagad. Mert

egy konfliktus hatékony kezelésének első lépése mindig az, hogy felismered: csak akkor válsz áldozattá, ha ehhez a hozzájárulásodat adod.

De hát a másik ordítozik veled, ő támadt rád, neki kattant be az agya (vagy annak a helye) – nem a Te felelősséged, hogy veszekedés és sárdobálás van értelmes beszélgetés helyett… És ez egészen hihetően is hangzik – csak nem igaz. Mert bár azért, hogy a másik ember mit cselekszik, kizárólag ő a felelős, de ez Rád is igaz. A szemét, amit rád önt, róla szól. Az pedig, hogy Te mit kezdesz vele, az már rólad. Csak rólad. Ezzel a szétválasztással rengeteg fölösleges idegességtől, frusztrációtól és lelki sérüléstől tudod megkímélni önmagad.

Ez persze így még kevés ahhoz, hogy könnyen túl tudjad tenni magadat azon, ha ordítoznak veled. Jó lenne, ha minél kevesebb ideig kellene céltáblája lenned a dühkitörésnek. És a legtöbben pontosan itt hibáznak. Ordításra ordítás a válasz, ami olyan, mintha tüzet akarnánk tűzzel oltani: működhet, de garantáltan rombolással jár. De a legtöbb esetben nem is működik, csak arra jó, hogy elhúzódjon a konfliktus, tönkretedd a napodat és a másik emberrel való kapcsolatodat is. Akkor mégis mit tudsz kezdeni adühöngővel?

Mindenekelőtt Te magad ne válj azzá. Ennek pedig az egyik leghatékonyabb módja az, ha

megtanulod teljes nyugalommal leszarni mindazt, ami nem fontos, és az igazán lényeges dolgokra fókuszálod az energiádat.

Ez egy kis gyakorlással nagyon jól működik akkor, ha egy számodra jelentéktelen ember intéz verbális támadást ellened. Nem számít a véleménye, minek is foglalkoznál vele?

Na de mi van akkor, ha erős az érzelmi kötődésed a másik ember iránt? Mit kezdesz a pároddal, a szüleiddel, a rokonaiddal vagy a barátaiddal, ha idegrohamot kapnak? Egy hozzád közel álló embert nyilván nem akarsz leszarni – legalábbis tartósan biztosan nem. Talán általában nem is ilyen ő, csak épp elszakadt nála a cérna. Persze az is lehet, hogy egy alapjáraton szangvinikus emberről van szó, aki gyakran képtelen kezelni az indulatait, de bármelyik eset is áll fenn, szükséged lesz egy működőképes stratégiára.

Igen, talán már érzed: azzal, hogy stratégiáról beszélünk, már nem problémaként kezeljük a helyzetet, hanem megoldandó feladatként. Már – ellentétben a támadó féllel – nem hagyjuk, hogy az érzelmek domináljanak, hanem racionális síkra tereljük a konfliktust. És pontosan ez a kulcs: a váratlan terepváltás. Mert aki ordítozik, az tudat alatt kétféle reakcióra számít: az egyik a meghunyászkodás – ez az, amit általában remél is –, a másik a hasonló stílusban történő visszavágás. De itt nem az fog nyerni, akinek nagyobb a hangja.

Eleve ne Te akarj nyerni, hanem azt keresd, hogy hogyan nyerhettek mindketten – ez ugyanisminden konfliktus tatós megoldásának az alapja.

Tudom, nehéz, de ne legyőzni akard a másikat, mert nem éri meg. Soha nem éri meg, hiszen egyrészt akár nyer ellened, akár veszít, számodra mindenképpen seggfej marad, másrészt pedig a visszavágással csak konzerválod vagy tovább rombolod a kapcsolatotok jelenlegi állapotát. Amivel viszont mindketten nyerhettek, az az, ha kizökkented őt az érzelmi kirohanásából.

Rengeteg egyszerű trükköt be tudsz vetni ennek érdekében, de alapvetően kétféle módszerrel tudod leállítani a dühkitörést.

Az első az, ha a másik emberből az erős negatív érzelmi reakcióit felülíró erős pozitív érzelmi reakciót váltasz ki.

A spontán(nak tűnő) terepváltás egyik legjobb módja a humor. Ha nem a másikból próbálsz gúnyt űzni, hanem kiemelsz egy olyan dolgot, ami a konfliktus témájához kapcsolódik, és mindkettőtök számára vicces, akkor úgy csaphat át nevetésbe (vagy legalább mosolygásba) az ordítozása, hogy nem fog tudni mit kezdeni vele. A humor mindig segít, és itt tényleg csak arra érdemes figyelned, hogy ne a másik ember ellen irányuljon. A pozitív érzelmek felé terelés egy másik lehetősége egy szeretetteljes emlék, egy életérzés, vagy egy jövőbeli terv felidézése. Ez persze nagyon személyfüggő, és nincsen rá általános recept. Figyelj a másikra, és találd meg, hogy nála mi működhet.

Ha pedig nem találsz semmi olyan humorforrást vagy pozitív élményt, ami a konfliktus témájához kapcsolódna, akkor jöhet

A második módszer: használatra készteted a másik ember kikapcsolt állapotban szunnyadó agyát.

Ezt pedig vagy úgy érdemes megtenned, hogy ő ezt szinte észre se vegye, vagy úgy, hogy a meglepetés erejével hasson, és ne tudjon vele mit kezdeni. Mindkét stratégia csak úgy működőképes, ha egészen nyugodt tudsz maradni végig. Eleinte nagyon nehéz, tudom, de mint minden képesség, gyakorlással ez is fejleszthető. Így válsz résztvevőből szemlélővé, áldozatból utat mutatóvá.

Az értelmi síkra terelésre is rengeteg lehetőséged van. Az egyik ilyen az, ha kiragadhatsz adühöngő ember mondandójából egy látszólag kapcsolódó, ám közömbös dolgot, és teljes nyugalommal rákérdezel arra. Például ha egy ismerősről van szó, megkérdezheted, hogy hány éves is ez az ismerős. Így kénytelen lesz bekapcsolni az agyát, és akár már egyetlen ilyen kérdéssel is kizökkentheted a dühkitöréséből – de ha szükséges, akkor még néhány ilyet bedobhatsz.

Egy másik lehetőség a figyelemelterelés. Például csinálhatsz úgy, mintha meghallottál vagy megláttál volna valamit a közelben. Akár meg is kérheted a másikat suttogva, teljes átéléssel, a vélt zajforrás felé mutatva, hogy maradjon egy picit csendben. A lényeg, hogy teljesen váratlan kontrasztként hat a dolog, és nem fogja érteni, hogy most mi van. Aztán mire vissza akar térni az érzelmi kirohanásába, már nem igazán fog menni, mert megtört a lendülete.

Ez csak néhány ötlet, de kizárólag a kreativitásod szab határt a lehetőségeknek. Bármilyen módszert is választasz a dühkitörés kezelésére, a lényeg, hogy

Ne erőszakkal, hanem ésszel és teljes nyugalommal próbáld meg kizökkenteni a másik embert.

A legtöbbször ez bőven elég ahhoz, hogy leálljon. Ha pedig nem működik, mert teljesen kezelhetetlen emberrel van dolgod, akkor gondolkozz el rajta, hogy mi a fenét keres még mindig az életedben. Mert ilyen is előfordul, de azért a legtöbb embernél vagy a pozitív érzelmekbe való átvezetés, vagy az értelmi síkra terelés, vagy akár mindkettő jelenthet működőképes stratégiát.

Találd meg, hogy melyik módszert tudod a leghatékonyabban alkalmazni, és soha ne próbálj azonos terepen maradni azzal, aki rád öntötte a saját szemetét. Mozdítsd ki Te őt finoman, különben ő fog Téged magával rántani.

„A konfliktus első áldozata saját szentimentalizmusunk kell

hogy legyen, mert ha ez túléli, mi elpusztulunk.”