Gyakorlatok, amelyek növelik a gyermek önbecsülését
Sem a túlzott önbecsülés (beképzeltség), sem a gyermekek saját képességeinek súlyos alábecsülése nem vezet semmi jóra.
Az önbecsülés a kora gyermekkorban alapozódik meg, és azon felnőttek hatására formálódik mondhatni véglegesre, akik a gyermekkel közeli kapcsolatban vannak. Pont abban az időben, amikor mi, felnőttek egy gyermekről, mind megjelenését illetően, mind tehetségét, sikereit, kudarcait illetően nyilatkozunk, az adott gyermeknek ezekben az időkben formálódik a személyisége, alakul ki az a képe, hogy hol és milyen helye van a világban.
Először is, a szülőknek újra kell gondolniuk a gyermekükhöz való hozzáállásukat:
1. Nem szabad kritizálni a gyermek személyiségét.
2. Amennyiben a gyermek valami rosszaságot követ el, kizárólag a rossz tett képezheti vita tárgyát, sosem a gyermek személyisége!
3. Kerüljük az összehasonlítást más gyermekekkel. Ez csak irigykedéshez vezet, és nem motiválja gyermekünket, hogy jobbá váljon.
4. A szülő ne tegyen meg mindent a gyermek számára, igenis, korlátozni kell bizonyos keretek között a gyermek cselekvési szabadságát.
5. Hallgassuk meg gyermekünk véleményét, és soha ne nevessük ki.
A pszichológusok úgy gondolják, hogy az egészséges önértékelés a boldogság alapja, de a legfontosabb, hogy a gyermekkorban pont maguk a szülők vannak leginkább hatással erre a kétségkívül fontos dologra. Lidija Panykova pszichológus segítséget nyújt az anyáknak és apáknak, hogy segítsenek az egészséges önértékelést kialakítani a gyermekekben.
Hogyan növelhető az önbecsülés egy gyermekben? A „napocska” módszer
Ez a gyakorlat mind diagnosztikai, mind korrekciós célú lehet: mindkét esetben a gyermek önbecsülésének növelésére törekszik. A gyermek önbecsülése többek között olyan forrásból táplálkozik, amelyeket a gyermek az őt körülvevő felnőttektől hall. Ezek az ítéletek lehetnek pozitívak, „Kis ügyes!”, „Okos!”, „Te vagy az én kis aranyos/okos/ügyes…”, de lehetnek negatívok is: „Rendetlen”, „Izgága”, „Te sosem hallgatsz rám!” „Neked sosem elég?” „Kis bőgős” stb.
A „napocska” módszer gyakorlatai jól mutatják, hogy a gyermek elméjében milyen elképzelések keletkeznek.
Ha egy gyermek önbecsülése alacsony, és mások által megvetésnek van kitéve, fél bárkivel is barátságot kötni, nagyon sérülékeny és sértődékeny, és állandóan szüksége lesz a felnőttek segítségére az önbecsülése megerősítésére.
Tehát térjünk rá a gyakorlat lényegére.
Ehhez szükségünk van először is egy rajzlapra és filctollakra, vagy színes ceruzákra.
Kérjük meg a gyermeket, hogy rajzoljon napot napsugarakkal. Más meghatározott követelmény a rajzzal szemben nincs, a gyermek bárhová rajzolhatja a napot a lapon belül, és olyat, amilyet szeretne.
Ha a gyermek végzett, hagyjuk, hogy beszéljen kicsit a napról, amit rajzolt.
– Milyen a napocska?
– Világos, fényes, sárga, vörös, boldog, meleg, aranyos stb.
– Ezután képzeld el, hogy te vagy ez a napocska. A neve pedig a te neved.
Ha a gyermek már tudja, írja rá a nevét a lapra, a napocskára is. Ha még nem tud írni, írjuk rá mi magunk. A napnak mindenképpen lennie kell sugaraknak! Ha kevés, rajzoljunk hozzá, hogy körülbelül 7-9 napsugár legyen a rajzlapon.
– Te felsoroltad, hogy milyen csodálatos ez a nap: meleg, világos, jó… Írjuk rá minden egyes napsugárra ezeket a szavakat. Tehát milyen is vagy te?
Elképzelhető, hogy a gyermek nem válaszol azonnal. Segíts neki, például: „Úgy gondolom, hogy kedves vagy. És még milyen is?”
Minden olyan jelző, amelyet te vagy a gyermek megnevez, a napsugárra kell, hogy kerüljön. A feladat: meg kell próbálni, hogy minden egyes napsugár kapjon valamilyen jelzőt. Hagyjuk, hogy a gyerek fantáziája kicsit megszaladjon, hogy messze elkalandozzon. Nem baj, ha az adott jelző, minőség vagy a szokás még nem alakult ki, vagy egyáltalán nem is létezik esetében. Ahogy halljuk, úgy írjuk fel a napsugarakra a szavakat. „Mosogatok…” „Elrakom a játékokat este…” Írjunk le mindent, amit hallunk, akkor is, ha ez könnyek vagy hiszti közepette tör elő belőle. Nem kell válaszolni, reagálni rá, például, hogy „Igen, az akkor van, amikor már tízezerszer elmondtam neked, hogy…” stb. A „napocska” módszer során csak a pozitív dolgokra törekszünk.
Érdekes a szülők reakciója, akik látják a foglalkozások alkalmával, amint egy gyermek megannyi hangulati változáson megy át (és ezt megerősíti számítógépes diagnosztika is), változik a komorból napfényessé; feketéből aranysárgává. Például az egyik legutóbbi foglalkozás alkalmával egy igencsak elfoglalt anyuka, akinek 5 éves Andrej fia a foglakozáson vett részt, megkérdezte, hogy otthon rajzolhatnak-e ilyen napocskát hatalmas papírra, és kitehetik-e a falra. Természetesen! És tanácsoljuk ezt másoknak is. Nem csak lehet, de kell is! És újabb sugarat rajzoljunk abban az esetben is, amikor úgy látjuk, valami újért a gyermek dicséretet érdemel. Ezeket a plusz napsugarakat maga a gyermek is felrajzolhatja!
És van még egy nagyon fontos feltétel. Bármennyire is megharagudtunk lányunkra, fiunkra, bármennyire is hibáztatjuk valamiért, amit tett, bármennyire is megbüntettük ezért, a napocska rajzolásakor erre sosem szabad emlékeztetni! Higgyük el, egy ártatlan megjegyzés „Napocska vagy és mégis, hogy viselkedhetsz így…” képes lerombolni az egész gyakorlat hatását. Ha a gyermek rosszalkodott, hibázott, nem kétséges, szükséges egy ésszerű büntetést kiróni, de sosem akkor, amikor a napocskát rajzoljuk!
Ezen kívül van még egy lehetőség a „napocska” gyakorlására. Ez akkor történhet, amikor a gyermek a napocskát éppen csak lerajzolta. Ösztönözni kell a gyermeket, hogy dolgozzon, rajzoljon egy napocskát a nagymamának vagy nagypapának, anyának, apának, a testvérnek vagy a tanár néninek (óvó néninek) is. Legyen az akár születésnapi ajándék, vagy csak egy kellemes meglepetés.