Akkor keresd a szerelmet, ha készen állsz, ne akkor, ha magányos vagy…
Egy szakítás után sokan beleesnek abba a csapdába, hogy rögtön elkezdenek ismerkedni. Azt hiszik, szerelmet keresnek, pedig valójában csak félnek a magánytól.
Amikor szerelmes vagy, azt érzed, hogy ő az igazi. A világon mindennél jobban imádod. Ő az egyetlen, aki az idődre és a figyelmedre érdemes. A világ is megszűnik létezni. Egymáson kívül nem foglalkoztok semmivel.
Aztán egyszer csak észreveszed, hogy a kapcsolatotok egy új irányt vett.
Nem egyeznek a terveitek…
Nem egyezik a gondolkodásotok…
Nem egyeznek a céljaitok…
Végül rájössz, hogy már semmi értelme a kapcsolatotoknak. Akárhogy is fáj, el kell engedned, mert nincs jövőtök. Ezután jön a gyászidőszak, amit túlélni valódi küzdelem. Idővel azonban a könnyek elapadnak, és te beleveted magad a randizásba.
Pedig valójában azért kezded el újra keresni a szerelmet, mert nem akarsz egyedül lenni…
Egyéjszakás kalandok jönnek-mennek, a lényeg, hogy legyen melletted valaki. Olyan kapcsolatokba kényszeríted magadat, amelyekben egyáltalán nem vagy boldog. Elhiteted magaddal, hogy az vagy, csak ne kelljen magányosan álomra hajtani a fejedet.
Megpróbálod az eszednek és a szívednek is elmondani, hogy már nem hiányzik az exed. Közben azért imádkozol, hogy senki se hallja meg, amikor a zuhany alatt sírsz.
Mert erős akarsz lenni…
Azért akarsz egy új kapcsolatot, mert nem szeretnéd, hogy hónapok teljenek el feletted szingliként. Nem akarod, hogy az emberek azt higgyék, szánalmas és gyenge vagy, hogy még mindig nem léptél túl Rajta.
Ugyanakkor tudnod kell, hogy nem olyan egyszerű megjavítani a megtört szívet. A fájdalom és a szomorúság ilyenkor egy szükséges rossz és addig marad veled, amíg nem adsz teret nekik. Nincs lejárati ideje. Nem fogsz úgy felébredni egy reggelen, hogy hirtelen megfeledkezel a szerelmi bánatról.
Nem könnyű megbirkózni a tudattal, hogy olyasvalaki nélkül éld le az életedet, akivel már elkezdted felépíteni. Nem tudod, mit tegyél az érzésekkel. Megpróbálsz kívülről erősnek látszani, miközben belül gyengének érzed magadat.
Már azon gondolkodsz, hogy hiba volt szakítani…
Ő olyan gyorsan továbblépett…
Te pedig még mindig a megtört szíved darabjai fölött keseregsz…
Aztán ott a magány! Az egyedüllét irracionális gondolatokat teremt. Elkezdesz vágyakozni minden emberre, aki egy kis érdeklődést is mutat feléd. Szó sincs stabilitásról. Szó sincs elköteleződésről. A vágy tüze az, ami melegen tart téged.
A vágy becsap…
Nincs valódi érzelmi kapcsolatod, mégis úgy érzed, szükséged van rá. Azt akarod, hogy végre rád figyeljenek.
Pont ezért kell egyedül lenned addig, amíg meggyógyulsz…
Egyedül, míg elmúlik a szívfájdalom…
Egyedül, míg nem hiányzik annyira, hogy kitépnéd a szívedet…
Tudod, vannak emberek, akik sosem felejtik el azt, akit egykor szerettek és ez rendben van. De mielőtt új kapcsolatot kezdesz, készen kell állnod. Meg kell birkóznod azzal, hogy most egyedül vagy. Meg kell fejtened, ki vagy te valójában és mi tesz boldoggá.
A szerelem, amelyet magányból építettek, nem valódi…
Tanuld meg szeretni magadat. Tudd meg, mit érdemelsz. Érezd át, mikor vagy képes belekezdeni egy új kapcsolatba. Ne merülj el benne, ha nem vagy teljesen biztos magadban. Össze kell raknod önmagadat ahhoz, hogy képes legyél újra szerelembe esni.
Ehhez azonban kell az egyedüllét.
Segít megtalálni önmagadban az erőt.
Ráébredni, ki vagy valójában, és hogy egyedül is képes vagy bármire.
Kérlek, ne engedd, hogy a magány becsapjon téged. Ne szaladj valaki más karjaiba, akit nem is szeretsz igazán. Légy egyedül egy kicsit… Meg fogsz lepődni, mennyi mindent taníthat neked egy kis elhagyatottság.
