Igaz történet: A szeretője voltam, ebbe halt bele
Lehet, hogy leszek még szerelmes. Talán férjem is lesz, gyerekeim, házam és kutyám. De egészen biztos vagyok benne, hogy társam csak egy van és volt: Péter. A lelkem jobbik fele. A kedvesem, a barátom, a bátyám, a férjem, a mindenem.
Amikor beleszerettem, tudtam, hogy nős, és két gyereke van. Amikor belém szeretett, a világ legboldogabb asszonya lettem, pedig tudtam, megmondta, nem válik el. Mert apa, és köteles felnevelni békében a fiait. És ha megszakad a szíve, ha elveszít, akkor sem tehet másként, mert nem tudna többé tükörbe nézni, ha három ember szívét törné össze azért, hogy együtt élhessünk.
Értsd meg, nem lehetek boldog, ha közben szenved a családom, mondta. És még azt is hozzátette, hogy megérti, ha így nem kell nekem. De hogy tudtam volna elküldeni!? Szerettem, imádtam, rá vártam oly sok éven át.
Harminckét éves voltam, amikor találkoztunk. Ő negyvenkilenc. Öt közös év jutott nekünk a titkok szigetén.
Harminckét éves voltam, amikor találkoztunk. Ő negyvenkilenc. Öt közös év jutott nekünk a titkok szigetén.
Kutyás a kutyással
Egy parkban ismerkedtünk meg, ahová mind a ketten kutyát sétáltatni jártunk reggelente. Én szólítottam meg, de csak mint kutyás a kutyást, nem mint kacér nő a vonzó férfit. Beszélgetni kezdtünk, körülöttünk éppen csak ébredt a város ? mint kiderült, amikor éjszakai ügyeletből jött, még lehozta az ebet, szüksége is volt rá, hogy kiszellőztesse a fejét a kórházi rémtörténetek után. Traumatológus volt, sok borzalmat látott.
A megismerkedésünk után szinte minden nap összefutottunk. Egyre kevésbé a véletlennek köszönhetően. A séták egyre hosszabbra nyúltak, a beszélgetések pedig egyre komolyodtak. Éreztem, hogy ehhez a férfihoz nekem közöm van ? vagy közöm volt valamikor, ki tudja mikor, talán az előző életemben.
Nem ő kezdeményezett
Ha véletlenül mégsem találkoztunk, hiányzott. Ha más kutyások is a közelben voltak, azt kívántam, bár mennének el, és hagynának minket kettesben végre. Azt hiszem, hasonlóképpen érzett ő is. De nem kezdeményezte, hogy találkozzunk máshol, máskor, más körülmények között. Egy pár hét után rájöttem, nekem kell randira hívnom.
Egy séta után megkérdeztem tőle, reggelizett-e már, és nincs-e kedve beugrani a közeli presszóba, hogy együtt igyuk meg a nap első feketéjét. Zavarba jött. Hebegett-habogott, de végül igent mondott. Egy ablak melletti asztalhoz telepedtünk le, emlékszem, oldalról ragyogott ránk a nap. A szemembe nézett, és elmondta, hogy családos ember.
Mellbe vágott a hír. Úgy éreztem ki kell mennem a friss levegőre, mert megfulladok. De uralkodtam magamon, és mosolyogni próbáltam. De mondani nem tudtam semmi okosat. Csak néztük egymást, hosszan, és annál is hosszabban. És ott, annál az asztalnál, azt hiszem, eldőlt a sorsunk. Eldőlt, hogy többé nem eresztjük el egymás kezét. Bármi történjék is.
Hozzászólások:
15 thoughts on “Igaz történet: A szeretője voltam, ebbe halt bele”
Comments are closed.
http://www.kiskegyed.hu/szerelem-es-szex/igaz-tortenetek/igaz-tortenet-nos-volt-a-szeretom-lett-hiaba-kuzdottunk-az-erzeseink-ellen-130770
Ennyi…?!Tovább nincs?????
Ez egy nagyon régi cikk, egy része. Akkor volt folytatás.
Ez mi ?????
Lásd :KISKEGYED .oldalán az egész cikk olvasható.
Ez mi volt? Tovább?!!! Semmi?
Miért halt bele?
És hol van a folytatás???
Ezmi?:D
89
http://www.kiskegyed.hu/szerelem-es-szex/igaz-tortenetek/igaz-tortenet-nos-volt-a-szeretom-lett-hiaba-kuzdottunk-az-erzeseink-ellen-130770?p=1
???? Na ez mi volt?
?
32 éves voltam. Írja a cikk szerzője. 32 évesen már felelőséggel kell gondolkodnia az embernek, mert nem gyerek. Belekezdeni egy olyan kapcsolatba, ami sehová sem vezet, éretlen, akaraterő nélküli, felelőtlen emberre utal. Felelőtlen, mert sem magát sem a másik felet és annak családját nem tartja tiszteletben azzal, hogy viszonyt kezd, összezavarja a saját és a másik fél érzelmi életét, és a feleség férjéhez való viszonyát is. Miért? önzésből!!! Csak én vagyok a fontos alapon! A pillanat, a napok, hetek évek. Amit el tudok lopni mástól magamnak, ha nincs hozzá jogom, akkor is. Nem számít a másik fél érzelmi válsága, a feleség hanyagoltsága, a gyerekektől elvett idő, amely őket is illetné a mai rohanó világban, amikor oly kevés az idő az együttlétre, az összetartozásunk kimutatására. Remélem a cikk szerződje megfizette a tanulópénzt és nem áltatja magát tovább azzal, hogy az az ember volt az igazi, aki valójában már rég másnak adta a szivét őelőtte és valójában minden tartalmat, fontosságot, felelősséget a választott családjának adott és ezen nem is akart változtatni. Viszont egy kellemes viszonyt ő sem utasított el! Úgy tűnik ez belefért az életébe. Ez a nagy Ő már az elejént megmondta, hogy többre ne számítson. És ezt be is tartotta. Soha nem is akart többet egy viszonynál. Ez olyan romantikus?
Ha két ember tiszta szívből szeretik egymás akkor akaratlanul is szét mennek masik párjukkal. Hiszen ha igazi a szerelem akkor azt a másik fél is érzi. Vannak tipikus jelei. S egy ideig lehet játszani hogy minden rendben meg csak a gyerek miatt együtt maradni de hosszú távon maga a gyerek is ennek a beteg kapcsolatnak a levét fogja inni. Ilyen megoldás hosszú távon nincs. Mivel nem derül ki mi lett a vége nem jelentem ki hogy a csaj idióta és jó időtöltés volt csak a pasinak. Lehet az is a vége hogy épp kijelentette otthon hogy eddig bírta lelép s vitából feldúltan elrohant majd balesetet szenvedett. Ki tudja de egy biztos. Nincs olyan hogy igaz szerelemmel szeretek valakit de mással élek hosszú távon. Az mindenkit megmérgez.