Netbulvár

Álomnő vagy lábtörlő akarsz lenni a párkapcsolatodban? Ezeket kerüld!

“Ha egy nő lefekszik lábtörlőnek, ne csodálkozzon, hogy annak is használják.”- mondta mindig Nagy Zsóka, a mediátor tanárom. Nagyon fontos, hogy kijelöljük a saját határainkat, de ha egyszer kijelöltük, akkor mi magunk is betartsuk azokat. Legyünk hitelesek! Állítsuk fel a saját értékrendünk által diktált alapelveinket és tartsunk ki saját belső igazságunk mellett.

Nézzük meg, hogy melyek azok a viselkedések, amiket, ha elkövetünk, joggal fognak minket semmibe venni és ?lábtörlőként? kezelni :

1. Következetlenség 

Nem csak anyaként, a gyermeknevelésben, de az élet más területein is fontos, hogy következetesek legyünk. Ha valaki ultimátumot ad, aztán nem teszi, amit beígért, vagy olyan dolgokkal fenyegetőzik, amit sosem tesz meg, akkor éppúgy elveszti a másik előtt a hitelét, mint az, aki ígérgeti, hogy változtat valamilyen viselkedésén. Akinek a viselkedése és a szavai nincsenek összhangban, azt egy idő után nem lehet komolyan venni.

2. Függőség a másiktól 

Ha a valaki nélkül létezni sem tudok, nem tudok elmenni nélküle szórakozni, nincsen életem rajta kívül, akkor a másik számára ez hamar terhessé válik. Ha nem a saját életemet élem ? aminek ő is része, – hanem az ő életét, akkor azzal azt mondom: magamban nem érek semmit. Ha a másik részévé válok, beleolvadok, akkor hogy is találhatna vonzónak, hiszen nem szoktunk beleszeretni a kezünkbe.

3. Tisztelet kierőszakolása 

Gyakran, ha egy nő megérzi, hogy nem kap tiszteletet egy kapcsolatban, akkor ahelyett, hogy tiszteletre méltóan kezdene viselkedni, követelni kezdi a tiszteletet. A tiszteletet viszont éppúgy, ahogy a szeretetet nem lehet kierőszakolni, sőt az ilyen viselkedés inkább ellenkezőleg hat. Nem igazán vált ki tiszteletet, ha valaki dühöngve követeli azt, sokkal inkább, ha a viselkedése tiszteletre méltó.

4. Rossz mérték használata 

Amikor átgondoljuk, hogy mennyit érünk a másiknak, fontos, hogy megfelelő mértékegységet használjunk. Ha egy nő a kapott ajándékok értékét tekinti saját értékének, akkor figyelmen kívül hagyhat ennél sokkal fontosabb dolgokat, mint például a férfi viselkedését. Leegyszerűsítve akkor érek többet, ha néhány pofon mellé gyémántgyűrűt is kapok, vagy akkor, ha a párom mindig tisztelettel bánik velem? Fontos, hogy átgondoljuk, hogy mi az, ami igazán fontos.

5. Saját viselkedésünk figyelmen kívül hagyása 

Amilyen sokat elemezzük a másik viselkedését, gondolkodunk szándékain, vagy szapuljuk, amiért szerintünk nem helyesen viselkedett, olyan keveset foglalkozunk saját magunkkal. Egy kapcsolat működése mindig két ember viselkedéséből áll össze, vagyis a saját motivációink, gondolataink és viselkedésünk hatásai a másikra ugyanannyira fontosak és ezért legalább annyi figyelmet érdemelnek, mint a másik viselkedése. Különösen, mert a saját viselkedésünket vagyunk képesek közvetlenül befolyásolni, a másikét csak közvetetten.

6.  A felelősség nem vállalása 

 Amikor a másik viselkedésével vagyunk elfoglalva  a sajátunk helyett, akkor gyakran a rossz helyzetért való felelősséget sem vállaljuk. Ha például a párunk mindig ledobja a zokniját a szennyes mellé és sehogyan sem tudjuk rávenni arra, hogy beledobja, de mi mégis mindig összeszedjük és kimossuk helyette, akkor hiába siránkozunk, hogy nem változik, mert a viselkedésünkkel valójában elfogadjuk a helyzetet. Ha azonban ott hagynánk, ahol hagyta, és nem mosnánk ki, akkor már kénytelen lenne elgondolkodni, hogy változtatnia kell, mert a tettének kellemetlen következményei lesznek. Sokszor hallom, hogy elvált házastársak még együtt laknak és a nő feszült, mert a férfi nem akar elköltözni. Aztán kiderül, hogy mos és főz a férfira. Miért is költözne el a férfi, ha ingyen házvezetőnője van?

7. Tűrhetetlen dolgok eltűrése 

Vannak dolgok, amelyek minden határon túl mennek. Ha a partnere megüti vagy rendszeresen és nyíltan megcsalja, az mindenkinek fáj. Mégis sokan eltűrik az ilyen viselkedést. Komoly hibákat is meg lehet persze bocsátani egymásnak, de vajon megbocsátás-e ha a másik nem bánja, amit tett. Márpedig, aki bocsánatkérés után ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, az csak a szavaival kért bocsánatot és a tetteivel nem. Ha ilyenkor mégis megbocsát neki a párja, azzal tulajdonképpen beleegyezést ad arra, hogy a dolog újra és újra ismétlődjön, hiszen egy bocsánatkéréssel elintézhető.

8. Határok bizonytalansága 

Amikor nagyon rosszra fordul egy kapcsolat, gyakran nehéz eldönteni, mikor elég. Ez arra utal, hogy a belső határok abban, hogy meddig vagyok hajlandó elmenni áldozat hozatalban, sértések eltűrésében vagy alkalmazkodásban, valójában bizonytalanok. Márpedig ha nem tudom, hol kell elkezdenem magamat megvédeni, azt mondani, hogy ezt már nem, akkor a másik szabadon tologathatja az én határomat. Mindig csak még egy esélyt kérve. Fontos, hogy megfogalmazzuk magunknak honnantól nem vállalható számunkra egy kapcsolat. Ha egy kapcsolat rombolja, és nem építi a személyiségemet, ha árt nekem, akkor azt észre kell venni és lépni kell!

9.  Önmagunkkal való őszinteség 

A fenti hibák nagy részében szerepe van annak, hogy magunkhoz sem vagyunk őszinték. Ahhoz, hogy egy kapcsolatot mérlegre tegyek, őszintének kell lennem magamhoz. Ha nem fogalmazom meg, hogy félek egyedül maradni vagy félek, hogy jobb nem jut nekem, mert nem vagyok elég jó, akkor ezek az érzések a háttérből fogják irányítani a viselkedésemet. Ha a háttérben megbújó motivációk irányítanak, akkor könnyen elbizonytalanodunk és feladjuk az önértékelésünket.

10. Kevés önbizalom  

Ahhoz, hogy mások tiszteljenek, először magunkat kell tisztelnünk. Ha elhiszem, hogy jobb nem jár így is lesz. De, ha elhiszem, hogy nekem is jár egy olyan partner, aki tisztel, és akit tisztelni tudok, akkor meg fogom találni. Az önbizalom pedig akkor fejlődik, ha megméretünk. Ha például ki merem próbálni, hogy egyedül maradjak és kiderül, hogy nem is olyan rossz.