“Egy nejlonszatyorból jöttem rá, hogy megcsal!” – Igaz történet, ami bizonyítja, hogy a férfiak alábecsülik a női logikát
Meg kell bocsátani a félrelépést vagy adjuk be rögtön a válási papírokat? Nem könnyű erre válaszolni, ha már 15 éve élsz együtt valakivel, szép életet építettek fel és mit sem sejtő gyerekeitek is vannak.Ezért sokan inkább szemet hunynak a megcsalás felett – de nem a következő történet főszereplője, aki mintha magától Sherlock Holmestól tanulta volna el a nyomozás csínját-bínját. Egy barátjának mesélte el a történetét.
Karácsonyi bevásárlásra indultam és találkoztam egy barátnőmmel, akit már nem láttam fél éve.
Én: “Mi újság veled?”
Ő: “Elváltam a férjemtől.”
Én: “Nagyon sajnálom! De már majdnem 20 éve voltatok együtt és minden olyan jónak tűnt.”
Beültünk egy kávéra és mindent elmesélt.
“Február környékén a férjemnek kezdtek anyagi gondjai lenni. Voltak olyan hónapok, mikor nem kapott bónuszt, és volt, mikor kevesebb volt a fizetése. Nyárra már csak az én fizetésemből éltünk. Néha hozott haza valamit, de az jóval kevesebb volt, mint amit én hoztam haza. Folyamatosan gondjai voltak: a kocsija lerobbant, a szüleinek sürgős segítségre volt szükségük és hasonlók. Ideges voltam az egész miatt, mert volt idő, mikor én nem kerestem sokat és az ő pénzéből éltünk.
Egyszer elment horgászni (a barátaival hagyomány volt már 15 éve, hogy évente egyszer elmennek). Mikor hazajött, átnéztem a holmiját, hogy mi az, amit ki kell mosnom. Találtam egy nejlonszatyrot egy olyan üzlet feliratával, ahol drága cipőket árulnak. Arra gondoltam, hogy biztos felkapta az első zacskót, ami a közelében volt és belepakolta a cuccait. Közben meg arra is gondoltam, hogy milyen jó annak a feleségnek, akit a férje ebből a boltból lepett meg egy drága cipővel.
Néhány hét eltelt, én éppen bevásárolni mentem, de a kocsi kerekei laposak voltak. Hívtam a férjemet és kértem, hogy hozza el nekem az ő kocsiját, és fújja fel az enyémen a gumikat. Végeztem a vásárlással, kinyitottam a férjem kocsijának csomagtartóját és két újabb szatyrot találtam ugyanannak a luxus üzletnek a nevével. A férjem edzőruhái voltak bennük. Abban a pillanatban gyanút fogtam és gyanúsnak találtam mindent. Felhívtam az összes barátjának a feleségét, akikkel horgászni volt, de senki nem vásárolt abban az üzletben. Ez nem volt meglepő, hiszen az árak ott 500 dollártól indulnak. A következő nap elmentem a bizonyos üzletbe, felpróbáltam egy cipőt és titokban fotókat készítettem.
Később a férjemnek szülinapja volt. Egy új telefonnal jött haza és azt mondta, a kollégáitól kapta ajándékba. Egy iPhone-t! Ami 1000 dollárba kerül. Ki van zárva! A régi telefonját a lányunknak adta. Átnéztem, kimásoltam belőle az összes kontaktot és elkezdtem őket végig hívogatni. A ‘Jack a gumis’ név alatt két szám is volt, egy vezetékes és egy mobil. Felhívtam a mobilszámot és egy lány vette fel. Aztán felhívtam a vezetékeset, az pedig a drága cipőbolt száma volt. Utánanéztem az üzletnek az interneten, és megtaláltam az Instagram oldalukat. Az összes követőjüket végig néztem és találtam egy Hilary nevű lányt. Az oldala tele volt fotókkal hatalmas csokrokról, menő éttermekről, mellettük a felirat, hogy ‘ajándék a szerelmemtől’. Az első ilyen fotót tavasszal tette fel.”
“A hab a tortán egy olyan fotó volt, amin a férjem is rajta volt, alatta pedig a szöveg: ‘Nyaralás a szerelmemmel’. Mint később kiderült, a férjemnek nőtt a fizetése, mert előléptették. Csakhogy az összes pénzét erre a lányra költötte, lakást bérelt neki, ajándékokkal halmozta el.”
Már a harmadik csésze kávénál tartottunk, de még mindig nem tudtam elhinni, amiket hallottam. “Legalább kitépted ennek a nőnek az összes szál haját? Miért hagytad ilyen könnyen elvenni a férjedet?”
Arra számítottam, hogy majd a büszkeségről beszél és azt mondja, hogy soha nem fog megbocsátani a férjének. De nem ezt mondta. Azt kérdezte tőlem: “Őszinte választ akarsz?”
“Azt hiszem, megbocsátottam neki. Először nem mondtam el neki, hogy tudom az igazat. Csak hallgattam. Szeptemberben a lányunk a középiskola utolsó évét kezdte és elkezdtünk arról beszélni, hogy kéne neki egy korrepetáló tanár. Az orvosira akart menni és kellett valaki, aki felkészíti. A férjem azt mondta, neki erre nincs pénze, a lányunk inkább keressen egy másik iskolát. Miközben gyerekkorától kezdve arról álmodozott, hogy orvos lesz belőle. Eladtam a kocsimat, kifizettem a korrepetálást és elkezdtem hívogatni a barátainkat, hogy kölcsönt kérjek, mert az én pénzem már nem volt elég. Felhívtam a férjem főnökét is, akivel jó viszonyban voltunk, és ő azt mondta, a férjem már kért tőle 5000 dollárt a lányunk taníttatására. Itt bukott ki minden. Attól kezdve a férjem számomra egy idegen volt. Azonnal elindítottam a válást. Persze könyörgött, hogy ne tegyem, esküdözött, hogy azzal a lánnyal már mindennek vége. De ez mind hazugság volt, és nemcsak engem csapott be, de a saját gyerekét is.”
Néma csöndben ültünk egy darabig és nekem nagyon furcsa volt az egész történet. Ismertem régóta a családjukat,
és el sem tudtam képzelni, hogy velük ez megtörténhet. Ekkor a barátnőm azt mondta: “Már nem számít. Nem számít az sem, hogy az egész egy nejlonszatyor miatt derült ki.”
A történet tanulsága, hogy soha, de soha ne becsüld alá a női logikát!
