ELFELEDETT NÖVÉNY, AMINEK HATÁSA EGY FÉL GYÓGYSZERTÁRRAL FELÉR!
A lósóska is egy méltatlanul elfeledett gyógynövény, pedig egyes természetgyógyászok véleménye szerint, jótékony hatása egy fél gyógyszertárral is felér.
Régi idők óta ismert a magyarság körében, nem csak mint táplálékunk része, de ugyanakkor mint igen fontos gyógynövény is.
Már Dioszkoridész (i.e. I. század) is vérhas ellen ajánlotta a magját.
A kolostorok gyógykertjeiben is termesztették.
Kora tavasszal a zsenge leveleit töltike készítésére használom, de igen finom főzelék és saláta is készíthető belőle.
Gyógyítás céljára a levelei, gyökere és a magok is egyaránt felhasználhatók, ugyanis minden része igen erős baktériumölő tulajdonsággal rendelkezik.
Hogyan is ír róla HORHI MÉLIUS PÉTER az 1578-as évek ,,HERBÁRIUM” című könyvében?
,,Savanyú természetűek a sóskák, hegyes Lapuk, ezért szárasztó és hidegítők.
A Lapuknak a levele, gyökere lágyító, a magvai szorítók.
A lapunak a gyökerit, levelit ha megtöröd és megfőzzed mézes vízben, azt iszod, Sárgaságot gyógyít. Jó hideglelés ellen innya, és a vizébe ruhát mártani az ember veséjére, homlokára tenni.
Szirupot a sóskából így csinálj:
Ez igen jó a hideglelőknek. Vedd a sóskának succusát, azaz megtörvén a levelét, gyökerét szárát Mozsárban, facsard ki vagy három messzelt, ezt tedd egy mázos fazékba, vess két font vad mézet belé, forrald meg ezt, add innya a hideglelőnek, ez hasznyál.
Külsőleg:
A lapunak vedd vizét, főfájás ellen jó. Succusával a varat mosni igen jó, a viszketés is elmúlik.”
Dr. OLÁH ANDOR:
,,Egyre jobban kiszorul az újabb gyógynövény könyvekből.
Rozsdabarna termését a népi orvoslás gyakran alkalmazza ember- és állat orvoslásban egyaránt.
Egy evőkanál lósóskamagont teának főznek meg különböző eredetű hasmenések (bélgyulladás) kezelésére. Még vérhas ellen is hatásosnak tartják. ,,Sóslórum nagyon jó hasmenésrűl. Olyan a leve mint a piros vér. Minél erősebb, annál hatásosabb.”
Magát a magot megszárítva, lisztté őrölve, pirított kenyérre szórva is megeszik.
Nemcsak a magból, a levélből is főznek teát.
A gyógyszertári készítmények között a 15. századtól a 19. századig szerepeltek Rumex fajok.
A magyar herbáriumok lapjain is találkozunk az elmúlt évszázadokban a lósóskával.
A XVI. századi Magyar Orvosi könyvben olvashatjuk: ,,Fosásról (Diarhoea): Sóskának magvát törd meg, borban avagy vízben add azt meginnia”.
Lippay János ,,Posoni kertjében” (1753) étekként ajánlja a Rumex acetosellát. ,,Ha ki a kertbe viszi és a fák alatt elülteti, hasznát veheti mind étekben mind salátában.
Ha eszik vagy isszák igen megoltja az szomjúságot: meghidegíti az meggyulladt máját az embernek.”
Régi időktől kezdve salátaként és főzelékként ették a lósóska leveleit.
Századunk első évtizedeiben még nálunk is általános volt nemcsak gyógynövényként, hanem táplálékként való felhasználása is.
Kísérletek bizonyították a lósóska baktériumokkal és gombákkal szembeni antibiotikus hatását.
Többek között a vérhas, Salmonella és Staphylococcus baktériumokkal szemben bizonyult hatékonynak magja és levele.
Régi adatok állnak rendelkezésünkre daganatellenes alkalmazásáról és hatásáról, amelyet újabb kutatások is megerősítettek.
Bizonyos Rumex fajt egyes vidékeken ,,kosz gyökérnek” is neveznek, mert ,,koszt” (rüh, ekcéma, psoriasis, favis stb) gyógyítanak levelének főzetével.
LÓSÓSKA TEA:
két evőkanál lósóska magot forrázzunk le 2 deci vízzel, hagyjuk állni 10 percig, szűrjük le.
Két-háromszor napjában igyunk meg egy ilyen adagot, a hasmenés súlyosságához igazodva.
Más eredetű bélhurútban (enterokolitiszben) is ajánlott.
Mit tart felőle BERNÁTH JENŐ:
,,A Rumex nemzetség fajai (számuk majdnem 200-ra tehető) szinte minden földrészen előfordulnak, a hazánkban élő fajok nagy része gyomnövény.
A terméseket érett állapotban (július-augusztus) kézzel lehúzzák a magszárról, majd fedett szellős helyen kiterítik.
A gyökérdrog gyomor- és bélhurut esetében hatásos, gyenge hashajtó.
A termés drog viszont hasmenés csillapító.
A drogok baktériumok fejlődését gátló hatása, kísérletileg bizonyított.
Termése gyermekeknél is biztonsággal alkalmazható!
