Én nem szoktam semmit írni a facebookra, és ezután sem szeretnék, de ez a bejegyzés egy mélységesen megbántott ember tehetetlen dühe, az enyém.

Én nem szoktam semmit írni a facebookra, és ezután sem szeretnék, de ez a bejegyzés egy mélységesen megbántott ember tehetetlen dühe, az enyém. Éjszaka sajnos be kellett vinnem a kisebb lányom a gyulai gyermekkórházba, ahol a képen látható félig megtisztított répát kapta reggelire. Amikor ma a saját felelősségemre elhoztam a gyermeket, mivel azt gondolom, hogy én tudok adni neki normális ételt és emberhez méltó környezetet, egy magát orvosnak tituláló nő, mint az állattal, úgy beszélt velem.
Én nem politizálok, szenvedett épp eleget a családom a korábbi diktatúrák miatt, megtanították, hogy jobb ha csendben maradunk. Ez a lecke édesapám életébe került. Azonban, most én is csatlakozom azokhoz, akik azt mondják, hogy elég volt!! Ha minden más fontosabb, mint a gyermekeink egészsége, akkor én sem maradok csendben…

14520579520637_50058122565909_db


Kívánom mindenkinek, aki tehetett volna valamit azért, hogy ez a jobb sorsra érdemes ország ne kerüljön ebbe a jelenlegi elviselhetetlen helyzetbe, hogy családjukkal együtt, csak répát ehessenek az életük hátralevő részében.

Hozzászólások:

3 thoughts on “Én nem szoktam semmit írni a facebookra, és ezután sem szeretnék, de ez a bejegyzés egy mélységesen megbántott ember tehetetlen dühe, az enyém.”

Comments are closed.