Ismerkedjetek meg Amy Joe-val. Az utóbbi hetekben naponta találkozok Amy-val az utcán, miközben a munkahelyemre igyekezek. Ő az utca sarkán áll, de sosem kért még idáig pénzt. Egyszerűen csak annyit mond: “Jó napot, uram! Legyen egy gyönyörű napja! A jóisten áldja meg!” És mindemellé még jár egy széles mosoly is.

 

Jómagam minden nap öltönyt viselek, így a legtöbb hajléktalan megállít, hogy pénzt kérjen. Amy viszont sosem tett ilyet. Ezért minden kedden egy ideje ketten ebédelünk. Van, amikor az ebédünk fél órát, máskor egy teljes órát is eltart. Annyi szépet tud mesélni, még akkor is, ha sok történetet magától talál ki. Múlt héten sokkolt, mikor elmondta, hogy nem tud olvasni. Amy Joe nem dohányzik, nem iszik, nem drogozik, iskolába mégsem járhatott. Elmondta, hogy milyen nehéz volt munkát találnia, és mikor pénzért dolgozott, azért spórolt, hogy iskolás gyerekeknek könyvet tudjon venni, ha már neki nem vettek a szülei, és nem volt lehetősége, hogy megtanuljon olvasni.

Egyszerűen nem hittem a fülemnek. Nekem viszont mindent megadtak a szüleim, mert volt pénzünk. Amy Joe viszont nem volt ilyen szerencsés. Ezért minden kedden az ebéd mellett olvasni tanítom Amy-t, könyveket kölcsönzünk ki, abból olvasunk fel. Ő pedig addig is szorgalmasan gyakorol.

Ezt a történetet nem azért teszem közzé, mert jó fiúnak akarom feltüntetni magam, hanem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ha lehet, segítsünk egymásnak. Mert ezért vagyunk emberek!