Hazug Valentin. …elcsalt szerelmek, elcseszett életek…
Kérem azok az olvasók, akiknek a szerelmi életében minden a legnagyobb rendben van,fogják meg a szerelmük kezét, lábát, öleljék meg, csókolózzanak, szerelmeskedjenek, örüljenek az őszinte tiszta szerelemnek és ne pazarolják az idejüket ilyen hülye című írások olvasgatására. Az ő ünnepüket senki nem akarja kétségbe vonni.
Óhhh sajnálom, pont ez a szándékom…
Felborítani az asztalt a vasárnapi családi ebéddel, a nagyi régi étkészletével, a fehér abrosszal és a porcelán tányérjaival. Repüljön a kristálypohár, fröccsenjen a vörösbor, hulljon le a lepel, jöjjön az sms, csörrenjen meg a telefon, az éppen magányos és e pillantban nagyon nem kívánatos szerető számával a kijelzőn.
A mai nap az ő napjuk …is lenne.
A mai nap mégsem az övék.
Gyáva, hazug, képmutató sorsok.
Ha február 14 a szerelmesek napja, 15 legyen a szeretők napja. Vajon hányan lehetnek? Vélhetően sokan. Megkockáztatom, hogy több pénzt költenek a szerencsétlen férfiak, ritkábban nők, az igazából szeretettnek, a “kettes számú” ajándékaira mint azokra, akivel a 14-ét töltik. Basszus, pont vasárnapra esik, hát mindenkinek otthon, a családi fészekben a helye. Kellemetlen.
Hány mellőzött hölgy, férfi ül most valahol, egyedül, egy kutyával, macskával, kibontott borral és aki várja a párját, szerelmét a sorát, a nagy piros masnis ajándékkal. Mindenki maga választja a sorsát. Hány feleség tálalja éppen a húslevest és hány férj mosolyog az orra alatt, miközben teljesen máshol jár gondolatban. Hány tisztességes, naív, hűséges nő, társ, anya teszi a dolgát, nap mint nap, míg a férj még az utolsó pillanatot is kihasználja egy kis enyelgésre az autóban, telefonnal a kezében este, amikor éppen beáll a garázsba. Hány nő értékteleníti el magát szeretőként és várja a napot, amíg minden jóra fordul. Hány férj vesz több nőnek is ajándékot? Hány virágárus készít egy férfinak, több virágcsokrot? Hány apa, anya, férj, feleség, nagyapa, főnök, kolléga, tesz úgy otthon mintha minden rendben lenne?
Hányan vannak akik reménytelenül szerelmesek valakibe, egymásba és akik soha nem lehetnek egymásé? Ha lehetnének is, így döntöttek. Ha mindezeket összeadjuk, osztunk, szorzunk, tetemes a létszám.
Boldogtalan, kompromisszumot kötött életek. Küszködő, szenvedő sorsok, egy irányú zsák utcák.
Boldogtalanságra ítélt életek.
Szomorú hogy az ember, következetlenségből, gyávaságból, önzésből, képes saját és az állítólagos szerettei sorsát hosszú évekre, vagy akár egy egész életre megpecsételni. Mindkét, sőt mindhárom oldal felelőssége vizsgálható. Kellemetlen, kényelmetlen, érvekkel és ellenérvekkel teli vizsgálat ez. Középpontban ismét, a jó öreg hazugság, és a képmutatás. A hűség, a lojalitás egy gyönyörű, tiszta, nemes, felemelő erény. Aki ezzel rendelkezik, több a másiknál. Az élet akkor egész, akkor igazi, ha a hűség alapvetés. Hűnek lenni önmagunkhoz, másokhoz, az értékeinkhez.
Légyszíves ne ünnepelgess február 14-èn ha nem vagy hűséges, arra te nem vagy méltó! Majd holnap…
