Netbulvár

Közhely, de igaz: egy eleve nem jól működő kapcsolatot egy gyerek sem menthet meg. Arról nem is beszélve, hogy ez igazán nem fair elvárás egy újszülöttől. Ha gyerekvállaláson gondolkozik egy pár, mindenkinek az az érdeke, ha előtte megpróbálják rendezni a komoly problémákat.

Ideális, ha a különböző normatív krízisek, nagy változások nem egyidőben zajlanak. Tehát az összeköltözés, esküvő, diplomaszerzés, munkahelyváltás jó, ha nem egyszerre zúdul a nyakunkba. Persze egy extra erős pszichológiai immunrendszer mindent kibír, de talán okosabb nem kockáztatni, ha tehetjük.

Sokat segít a szülővé válásban, ha a gyerek akkor érkezik, amikor azt a pár mindkét tagja szeretné. Az élet persze bonyolult, és mindig vannak meglepetések. Ilyenkor a váratlanul pozitív terhességi teszt okozta első sokk után az ÚJRATERVEZÉS opció életmentő lehet. Ha nem úgy alakul, ahogy eredetileg szerettük volna, az elképzeléseink lehetőleg nem túl sokáig tartó elgyászolása után fogadjuk el az új helyzetet, és próbáljunk meg abban örömet találni.

Kérdezzünk meg tapasztaltabb barátokat, olvassunk bele pár jó könyvbe. Nagyon sok konfliktust el lehet azzal kerülni, ha a pár legalább főbb vonalakban közös nevezőre jut a gyereknevelés sarokpontjaival kapcsolatban. Nyilván nem kell az első 18 évre pontos ütemtervet kidolgozni, de az első fél-egy év várható kihívásaira nem árt picit felkészülni. Együttalvás ? külön alvás, külön szoba, közös szoba, szoptatás, cumi, napirend, stb. Egyszerűbb az élet, ha nem az üvöltő gyerek feje fölött zajlik az egyeztetés arról, hogy a szülők a ?kötődő nevelés? hívei-e, vagy éppen a ?Suttogó titkaira? esküsznek.

A szülés-születés olyan meghatározó élmény, amiből szerintem kár lenne az apákat kihagyni. Egy szülést valójában nem lehet elmesélni, annyira katartikus élmény. Ha egy férfi tanúja annak, ahogy a felesége életet ad a közös gyermeküknek, ha látja, mekkora erőfeszítés és fájdalom zárja le a 9 hónapot, megértőbb lesz a gyermekágyi időszak fáradtságával, nyűgösségével szemben is. (Sőt, szerintem más szemmel fog nézni az egész női nemre.) A nő számára pedig nagyon fontos és megerősítő élmény, hogy a párja mellette áll, még akkor is, ha csak csendben fogja a kezét.

A baba érkezésével mindenkire több feladat hárul. A gyermek gondozásába fontos bevonni az apát is, hiszen ez megalapozza a későbbi apa-gyerek kapcsolatot. Lehetetlen egyszerre jó szülőnek, háziasszonynak, feleségnek, barátnak lenni, ha mindent pontosan úgy akarunk csinálni, mint a gyermek előtti időszakban tettük. Vagy fogadjuk el, hogy poros a polc és sok a vasalnivaló, vagy szervezzük meg, hogy valaki segítsen nekünk. Nagy segítség lehet, ha az apa és férj jobban kiveszi a részét az otthoni feladatokban, cserébe a felesége talán kevésbé lesz fáradt, és több idő jut egymásra is.

Kritikus pont a kisgyerekes családoknál. Érdemes előre lemeccselni, ki, mikor, milyen mértékben vonódhat be a családunk (értsd apa-anya-gyerek) életébe, mert nagyon sok kárt tud okozni, ha ? tipikusan ? egy nagymama megpróbálja átvenni az irányítást. Ismerve a családunkat, előre mérlegelhetjük és akár kommunikálhatjuk is a döntésünket a szülők, rokonok felé. A segítség vagy a bosszúság van túlsúlyban? Egyáltalán nem mindegy! Mindemellett a gyerekeknek szüksége van a nagyszülőkre és viszont, érdemes tehát ésszerű kompromisszumra törekedni, de a családi békét nem érdemes kockáztatni a vasárnapi ebédért cserébe.

A szülés utáni időszak, akár 2-3 hónapig is a szervezet regenerálódásáról szól, és persze egy teljesen kiszolgáltatott, csöpp gyerek igényeinek kielégítéséről ? éjjel, nappal. Ez testileg, lelkileg kimerítő, nem csoda, ha a nőknél a együttlét  libidó egy darabig takaréklángon ég. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy a terhesség ? szoptatás alaposan próbára teszi a női testet, megváltoztatja azt, amit nem könnyű elfogadni. Ha a férfi türelmes, elfogadó, gyengéd, az segít a nőnek is, hogy kívánatosnak és vonzónak érezze magát. Nekünk nőknek pedig fontos tudatosítani magunkban, hogy attól, hogy az időnk nagy részében az anyai identitásunk van előtérben, még feleségek is vagyunk, és hogy a párunk is igényt tart ránk ? testileg, lelkileg egyaránt. A jól működő feladatmegosztás, akár külső segítség (nagymama, takarítónő, babysitter) bevonása tulajdonképpen alapfeltétele a együttlétnek , hiszen egy lestrapált, kizsigerelt nő nagy eséllyel inkább az alvást választja az együttlétek helyett. Így lesz a mosogatás az előjáték része?

Bármennyire is nehéz megoldani, fontos, hogy a gyerek megszületése után is legyenek kettesben, tartalmasan töltött órák. Eleinte a mozi helyett jó lehet az otthoni filmezés, rövidebb séták, később egyre jobban meg lehet szervezni a kimozdulást.Nem lehet folyamatosan kapcsolatban lenni és mások igényeit kielégíteni, kell néha egy kis hedonizmus, még akkor is, ha ez csak egy hosszú fürdést, vagy épp ?bambulást? jelent.

Ma a Füvészkertben egy okos kisbabás barátnőm összefoglalta egy mondatban, amit a témáról én is gondolok: ha a párkapcsolat eleve nem túl erős, akkor a gyerekvállalás után szinte biztos, hogy komoly problémák lesznek. Ha viszont az alapok jók, van szerelem, van fűszer, van közös értékrend, akkor a gyerek egy szuper közös projekt lesz, ami még jobban összekovácsolja a férfit és a nőt. Hát, így legyen!