Netbulvár

Létezik egy falu, ahol senki sem tudja, hogy ápolók vigyáznak rá

Boldog tudatlanság: a holland Hogewey település demenciában és Alzheimer-kórban szenvedő lakói nagyon boldogan élik átlagos mindennapjaikat, és közben fogalmuk sincs, hogy orvosok és ápolók hada veszi körül őket.

Összesen 160 beteg, idős ember él a faluban, ami tulajdonképpen egy jól szervezett, barátságos öregotthon: minden szomszéd és bejárónő képzett ápoló, a bolt, a kávéház, a posta is rendesen működik ugyan, de az öregotthon kezében van. Az oda költözők hétféle életstílus közül választhatnak, hogy ne legyen olyan szokatlan az új világ: vannak, akik az arisztokratikusat választották, mások művészi, kulturális, keresztény, vagy épp indiai létformában élnek.

Az ápolók szépen beleillenek a kerettörténetbe: akik hagyományos életmódot élnek, azoknál szomszédokként jelennek meg, arisztokratáéknál bejárónőként, vagy szobalányként.

A lakókat ezen túl békén hagyják élni: bevásárolni járnak, sétálnak, megnéznek egy előadást a színházban, vagy isznak egy kávét a barátaikkal. Az az egyetlen furcsaság, hogy senki sem használ rendes pénzt, a bolti áruk sincsenek becímkézve, és persze az eladó is beépített ember. A pénz egyedül a havi befizetésnél jelenik meg, hiszen ez egy jókora öregek otthona, ami havonta ötezer euróba kerül fejenként.

A beszámolók szerint a lakóknak fogalma sincs arról, hogy egy álvalóságban élnek, hiszen az ápolók a szabályoknak megfelelően mindent rájuk hagynak, nem veszekszenek, erőszakoskodnak, vagy szólnak bele bármibe is ? játsszák a szerepüket addig, amíg valakinek az egészsége nem forog veszélyben.