– Nem,nem, az sincs
– Esetleg pacemaker?
– Szerencsére nem.
– Rendben van, akkor lassan elkezdjük az altatást…van bármilyen kérdése?
– Nincs………….
*3 perc múlva*
vagyis a rágót kivehetem a számból?….
A szobában konkrétan megfagyott a levegő és 6 szempár szegeződött rám egyszerre.
– Hát….., ha nem szeretne meghalni a műtőasztalon….
Diszkréten odanyújtott az egyik nővér egy zsebkendőt, aztán kidobta rágóstul. Én azt gondoltam ez a kis eset pár perc múlva a feledés homályába vész, de nem így lett.
Egy hét múlva mentem varratszedésre, Anyukám elkísért, mert neki is épp dolga volt a kórházban. Ő hamarabb végzett, jött oda hozzám hatalmas kikerekedett szemekkel.
Kérdezem tőle mi történt?!
– Kislányom, nem is mesélted mi történt. Most voltam az aneszteziológián és az altatóorvos kérdezte, hogy: – Az ön lánya, akinek nem rég volt műtétje?
Konkrétan az egész osztály lefagyott, mikor megkérdezte, hogy a rágót vegye e ki? Még egy hét múlva is ezt mesélgeti mindenki a többi orvosnak.
Az ég adta világon mindenre gondoltak, hogy megkérdezzünk: műfog, műszív….de hogy RÁGÓ ????!
Na azóta ezt is felvésték a szabályzati könyvbe, és ezzel a kérdéssel kezdik az altatásos operációkat.