Netbulvár

Kedves hamarosan exférjem!

Ne legyen lelkifurdalásod, amiért leléptél a szeretőddel, teljesen megértem a döntésedet. Igaz, hogy lehetett volna ezt a dolgot egyenesebben és őszintébben is kezelni, például ideállhattál volna elém már jóval előbb, és elmondhattad volna, hogy problémád van velem és a házasságunkkal, mielőtt szeretőt kerestél magadnak. Mégis megértelek, mert tényleg sokkal szebb és kívánatosabb a szeretőd, vagyis most már élettársad, mint én.

Nincsenek nagy karikák a szeme alatt az éjszakázástól, nem kell egy éve minden éjjel felkelnie a kisbabájához. Nincsenek kifacsarva a mellei a szoptatástól, és a hasizma sem nyílt szét terhesség alatt, úgyhogy nem lóg a hasa, mint nekem.

Nem járkál zombi üzemmódban, rendesen felöltözik mindennap, csinos, és tud harisnyát húzni a kidolgozott vádlijára, nem kell attól tartania, hogy egy gyerek széttépi a lábán az első öt percben. Teljesen megértem, hogy nem voltam már vonzó az állandó tapinacimban és kajafoltos pólóimban. Reggel még mindig rendesen néztem ki, csak estére, mire találkoztunk, változtam át lepukkant anyukává.

Pedig vigyáztam, minden reggel direkt átöltöztem, tisztálkodtam, rendben tartottam magam pont azért, mert megfogadtam még az elején, hogy nem leszek az a zsíros hajú, leharcolt nő, akivel riogattak az anyukák. Ápolt voltam, de nem elég szép, nem volt rajtam smink, és a frizurám is hagyott kívánni valót maga után, nem igazán jutottam el fodrászhoz a szülés óta.

Biztos, hogy a szexuális étvágya is nagyobb az élettársadnak, nem fárasztja le agyilag és fizikailag más, csak a munkája, amiben felnőttek között lehet, és egyenrangú félként kezelik.

Ehhez képest nagy hátránnyal indulok, hiszen az egy év alatt alig szóltam rajtad kívül más felnőtt emberhez, maximum a neten keresztül más anyukákhoz. Te viszont nem nagyon akartál velem a világ dolgairól beszélgetni, vagy úgy egyáltalán bármiről eszmét cserélni, szerinted semmit sem tudok, kevés vagyok ahhoz, hogy felérjem ésszel, mi történik a gyerekünkön kívüli világban. Sosem tartottál túl sokra, biztos, hogy a másik nő okosabb nálam, nem vitatom, én sem hiszem magamról, hogy különösebben nagy észlény lennék.

De azért azt hittem, van közös célunk, van közös témánk, együtt akartunk gyereket, nemcsak azért, hogy legyen, hanem mert megegyeztünk benne, hogy így lesz teljes az életünk. Most azonban úgy tűnik, hogy egy év alatt számodra ez teherré vált, egy olyan kötelékké, amit le akartál rázni magadról ahelyett, hogy valahogy jobbá tettük volna közösen.

Szóval megértem, hogy a szeretődet választottad, tényleg, minden irónia nélkül mondom, hogy jogos a részedről, hogy őt jobbnak találtad nálam.

Sok szempontból tényleg jobb. Másrészt azért 5 év házasság után azt vártam volna, hogy kicsit több gerinccel rendelkezel. Azt gondoltam, hogy velünk nem történhet meg, hogy véletlenül derül ki, hogy szeretőd van. Azt hittem, hogy ha valaki, akkor te biztos, hogy egyből szólnál, ha elégedetlen vagy velem. Hogy nem úgy kell megtudnom, hogy elkapok egy telefonhívást késő éjszaka. Mindig büszke voltam rá, milyen őszinték vagyunk egymással, úgyhogy inkább ezért omlott össze egy világ bennem, nem is a szerető létezése miatt. Nem értem, miért kellett ilyen megalázó módon bánnod velem, ezt a legnehezebb feldolgozni, nem a válást.

Mivel egy életre összeköt veled a gyermekünk, nem akarok háborúzni, és nem akarok feszültséget körülötte. Nem haragszom, megértem, hogy elhagytál egy másik nőért, csak arra kérlek, hogy a jövőben inkább legyél velem egyenes és őszinte, úgy jobban járunk mindannyian, akik ebben a kényszer kapcsolatban maradtunk.