Néha úgy kell továbblépned, hogy nincs lezárás, és Te vagy “csak” magadnak
Van, hogy az, akiért bármit megtettél volna, szó nélkül kisétál az életedből. Van, hogy az, akivel jól alakultak a dolgok, egyszerűen eltűnik. Nem válaszol többé. Van, hogy elcsépelt szövegekkel szakítanak veled („nem miattad, miattam”, „legyünk inkább csak barátok”) és nem kapsz értelmes magyarázatot arra, miért.
Van, hogy nem érted, hogy maradtál megint egyedül. Van, hogy nem jössz rá, mit csináltál rosszul. Van, hogy éjszakába nyúlóan gyötör a kérdés, vajon a másik mikor döntött úgy, hogy már nem vagy neki elég.
Van, hogy bármit megteszel, hogy le tudd zárni a dolgot. Van, hogy megszállottan kutakodsz a másik közösségi profiljain, hátha rábukkansz valami jelre, ami magyarázatot adhat. Van, hogy sms-eket küldesz, amikre nem érkezik válasz.
Van, hogy kérdéseket teszel fel, amelyek elől a másik minduntalan kitér. Van, hogy teljesen elveszettnek érzed magad, mert fogalmad sincs, a másik miért törte darabokra a szíved.
Van, hogy azon őrlődsz, vajon melyik kevésbé vonzó tulajdonságod miatt döntött úgy a másik, hogy lelép.
Van, hogy újra és újra lényegtelen dolgokon rágódsz, amiket mondtál vagy tettél a múltban.
Van, hogy elkezded utálni magad, mert az könnyebb. Könnyebb, mint Őt utálni.
Van, hogy nem kapod meg a választ, amire szükséged van. Van, hogy nem tudod lezárni.
Van, hogy muszáj a gyógyulás útjára lépned, akkor is, ha nem érzed magad késznek rá. Akkor is, ha annyi mindenben bizonytalan vagy még.
Van, hogy fel kell adnod a válaszok keresését.
Van, hogy be kell fejezned a folyamatos tépelődést, vajon hol ment tönkre a dolog. Ez már a múlté. Az exnek a múltban a helye, Ő oda való.
Van, hogy tovább kell lépned a nagy szerelmen, akkor is, ha lehetetlennek tűnik.
Van, hogy nem vagy olyan szerencsés, hogy méltó lezárást kapj.
Van, hogy át kell verekedned magad a fájdalmon, akkor is, ha a leghangosabb kérdéseid megválaszolatlanok maradnak.
Van, hogy az elfogadás a legnagyobb ajándék, amit adhatsz Magadnak.
