Netbulvár

Orvosként csalódtam az egészségügyben.

Sajnos augusztus végén férjemet be kellett vinni a PTE sürgősségi ügyeletére. Orvos vagyok, de bizonyos vizsgálat nélkül nem tudtam eldönteni, hogy mélyvénás trombózisa van, vagy más betegség jelentkezett nála. Az ügyeleten bemutatkoztam és kértem – mivel egészségügyi dolgozó vagyok –, ha lehet, vegyenek előre, ne kelljen órákat várnunk. Az asszisztensek, valamint a szakvizsgával még nem rendelkező orvos igazán gyorsan dolgoztak, ügyesek voltak. Egy óra elteltével már az ultrahangvizsgálatra vártunk. Szóltam a szakorvosnak, hogy nézze meg a férjemet. Ő a számítógéppel és a papírokkal volt elfoglalva, jött, ment, mondta, hogy négy beteget készít elő a felvételre, majd sorra kerülünk.

Ekkor már másfél óra telt el a beérkezésünk óta. 45 perc volt a műszak átadásáig. Ezalatt az asszisztens aggódásán, kedvességén és a szakorvos sétálgatásán kívül mással nem találkoztunk. Persze a többi beteg is várakozott, megjegyzem, alig voltak öten-hatan rajtunk kívül. Ketten nagyon rosszul voltak, jobbra-balra feküdtek a folyosón, infúzióval. Hoztak egy fulladós beteget, akit szintén a folyosón ültettek le, oxigént kapott. Szakorvos még mindig nem látta a férjemet. Már csaknem három órája várakoztunk. Tovább már nem bírtam, és panaszkodtam az asszisztensnek. Ő szólt az orvosnak, akivel pár perc múlva beszélni tudtam. A felháborodásomra a válasz az volt, hogy megmondták, ki a vezető, akinek szólhatok.

Csaknem négyórányi várakozás után végre megtörtént az ultrahangvizsgálat. Kiderült, hogy férjem a bőrgyógyászatra fog kerülni. Ötórányi várakozás után, fájdalom és láz közepette került a megfelelő osztályra. Felháborító, hogy egy sürgősségi ügyeleten ennyi időbe telik megállapítani, hogy merre kell a beteget küldeni.

Persze szakorvos addig sem vizsgálta meg, csak egy-két szót beszélt a férjemmel. Úgy gondolom, ez nem pénz kérdése, csak az ember hozzáállásán múlik. Én is orvos vagyok. Az én finanszírozásom is olyan, mint valamennyi hozzám hasonló egyszerű, a szakmáját szerető, a beteghez alázattal forduló orvosé. Talán az ügyeleten is kellene foglalkozni a beteggel, aki amúgy is olyan kiszolgáltatott. Úgy gondolom, semmilyen fejlett technika sem pótolja vagy helyettesíti az orvos-beteg kapcsolatot és a vizsgálatot.

Biztosan nagyon sokat dolgoznak és fáradtak az orvosok. Tudom, hogy nem megfelelő a finanszírozás, de aki ezt a hivatást választja és vállalja, annak mindig, minden körülmények között az esküjének megfelelően kell dolgoznia.