Netbulvár

Kifejezetten felszabadító érzés tud lenni egy illúzió szertefoszlása.

Dorothy-nak is rá kellett jönnie arra, hogy Óz, a Nagy Varázsló csak egy piti szélhámos volt, mielőtt felfedezhette volna magában azt a már korábban is benne rejtőző erőt, amellyel hazajuthat.

Ha a szerelemről van szó, a kiábrándulás annyira alapvető fontosságú, amennyire fájdalmas. Ezen kívül még elkerülhetetlen is.

Annak az alapvető oka, hogy a kapcsolataink és… nos, az egész életünk, miért van tele küzdelemmel és bánattal, az, hogy:

Életünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy magunkon kívül keressük a szeretetet, elvárva a többi embertől, körülménytől, tapasztalattól, hogy megadja nekünk. Idővel belátjuk – ha szerencsések vagyunk -, hogy a külső forrásból származó szeretet teljesen megbízhatatlan. A többi ember elkerülhetetlenül csalódást okoz nekünk, cserbenhagy minket, számunkra előnytelen módon megváltozik, vagy egyszerűen csak elhagy bennünket.

Néha mentális vagy érzelmi értelemben hagynak el minket, még ha fizikailag velünk is maradnak.

Egyszer elvettem egy francia nőt mindössze öt héttel az első találkozásunk után. Éppen akkor szereltem le a katonaságtól és teljesen elszakadtam az érzelmi valóságtól. Azon a napon, amikor összeházasodtunk az érintetlen, naplementében fürdő tengerparton Dél-Floridában, a szívem már tudta azt, amit az eszem még vonakodott elfogadni: ez a szerelmi kaland tönkre fog tenni.

Azt vártam el ettől az érzéki francia nőtől, hogy a megfelelő módokon szeressen engem.

Aránylag gyorsan bebizonyította, hogy nem tud egyetlen, általam elvárt módon sem szeretni engem.

Nem köszöntött reggelente csókkal. Nem vakargatta meg a hátam. Nem aludtunk éjjelente összebújva. Inkább a kutyáival játszott, mint velem, amikor hazajött a munkából. A kapcsolatunk 8 hónapja alatt alig szeretkeztünk: a fantasztikus mallorcai nászutunk alatt egyáltalán még csak nem is szerelmeskedtünk!

A kiábrándultság teljesen kiütött egy 50 kilós, dohányzó és nehéz természetű francia nő képében.

Attól a pillanattól kezdve, hogy nem adta meg nekem azt, amit szerettem volna, azonnal megtaláltam a módját, hogy megvonjam a szeretetemet tőle – felhúztam magam, panaszkodtam a viselkedésére, érzelmileg kivontam magam a kapcsolatból, nem jártam a kedvében, még meg is fenyegettem, hogy elhagyom.

Azt gondoltam, hogy ez a nő egy tiszta rémálom. Kiderült, hogy én voltam az.

Ez a tapasztalat volt az életemben kapott, valószínűleg legfontosabb leckéhez vezető út kezdete:

Egy kapcsolatban való kiteljesedés elérésének egyetlen módja az, ha felkínálom a szerelmemet anélkül, hogy bármilyen viszonzást várnék érte cserébe.

Ez a tapasztalat hívta életre a Szerelem három szakasza című írásomat.

Az határozza meg az élettel és szerelemmel kapcsolatos tapasztalataid minőségét, mélységét és varázslatát, hogy melyik szakaszban vagy jelenleg.

Az első szakaszban arra van szükségem, hogy a külvilág nagyra értékeljen, igazoljon, tiszteljen, szeressen engem. A szeretet megtapasztalásához szükségem van arra, hogy a külvilág egy biztos pont legyen. A szüleimnek helyeselnie kell, hogy feltétlenül ilyen sok pénzt kell keresnem. A barátnőmnek úgy kell viselkednie, ahogy az nekem tetszik. A barátaimnak egy bizonyos módon kell bánniuk velem.

Úristen, milyen bizonytalan az ilyen létezés!

Amennyiben távol tudunk maradni a cinizmustól, idővel egyszerűen csak rádöbbenünk, hogy az első szakaszban lévő szeretet nem megbízható. Kérészéletű, és így nem tud tartósan kielégíteni minket.

Elfog a csalódottság érzése.

Isten hozott a második szinten.

Nincs is arra szükségem, hogy szeress engem, majd én fogom szeretni saját magamat. Majd elhívom magam randikra, és elviszem magam nyaralni is. Kiváló ételekkel, ruhákkal és wellness-hétvégékkel kényeztetem magam. Valójában minden nap valami fantasztikus aprósággal fogom magam meglepni. Meditálni fogok és jógázni, talán elmegyek Indiába, hogy megtaláljam önmagam. Kedves leszek magamhoz és biztató szavakat mondok majd magamnak a tükör előtt arról, hogy milyen csodálatos, gyönyörű, nagyszerű és kívánatos vagyok. El fogom mondani magamnak, hogy mennyire szeretem magamat, és esetleg el is veszem magamat (az önmagunkkal való összeházasodás épp mostanában jön divatba).

Fejleszteni fogom mind a férfias, mind a nőies tulajdonságaimat, így egy teljes, tökéletes egyénné fogok válni. Az életem többé-kevésbé nagyszerű partnerrel vagy anélkül is. Az, hogy valójában nincs is szükségem partnerre, nagyon magabiztossá tesz és nagy biztonságot ad.

Bár hamarosan rádöbbenek, hogy a biztonság túlságosan állandó és mozdulatlan, talán egy kicsit fojtogató is. Bár továbbra is kitartóan szeretem magam, ami nagyon jó érzés, és csak akkor ajánlom fel a szeretetem másoknak, amikor az helyénvaló és jó érzéssel tölt el, ugyanis tudom, hogy ők is felelősek a saját önszeretetükért. Én sem fogadom el egy másik ember szeretetét teljes egészében, mert tudom, hogy az megbízhatatlan.

Valami hiányzik. A csalódottság most is ott kavarog bennem.

Üdvözöllek a harmadik szinten.

Felfedeztem magamban a szeretetnek egy kiapadhatatlan forrását, amely a saját szívem legmélyéről bugyog fel. Ki tudom sugározni ezt a szeretet a világba, mert most már tudom, hogy ez a forrás sosem fog elapadni. Mindenféle megerőltetés nélkül felajánlom a szeretetem magamnak és a partneremnek is, az adóhivatal unott munkatársainak, a jobboldalra és a baloldalra szavazóknak, az egész világnak. Arra törekszem, hogy egy jobb világot építsek, de már nem szorongva. Végre megtanultam, hogy hogyan tudok mindent szeretettel fogadni, amit csak ez az őrült világ az utamba sodor.

Ösztönösen elkerülöm azokat az embereket, akik bántani szeretnének engem, mert mélységesen szeretem magamat. Amilyen nagy haragban éltem a mindennapjaimat régen, olyan nagy szeretetben élek most, mert tudom, hogy csak a fájdalomtól szenvedő emberek akarják a többieket bántani. Még őket is szeretni fogom, persze egy kis távolságot tartva tőlük.

Szabad vagyok, hogy minden nap megéljem a hiteles igazságot. Nincs szükségem a külvilágból érkező megerősítésre.

Ha van partnerem, akkor teljes valómmal szeretem őt, keresve az alkalmat arra, hogy még gazdagabbá tegyem az életét. Úgy érvényesül, ahogy csak szeretne, mert én csak egyszerűen imádom ezt a tökéletes táncot járni vele. Mindketten szabadon abba is hagyhatjuk ezt a táncot bármikor, amikor úgy éreznénk, hogy ezt kívánja a legmélyebb igazságunk.