Sztereotípiák és szerepelvárások
Mi emberek szeretünk kialakítani általános érvényű, – sztereotip – gépiesen alkalmazható „köz igazságokat”, amelyeket szívesen alkalmazunk az élet különböző területein. A gépiesen kiosztott ítéleteink – sztereotípiák – közül a legismertebb talán ami a nemekhez köthető. Egy nemzetközi kutatás szerint a nőkhöz társított 25 legjellemzőbb vonás a következő: érzelgős, szenvedélyes, szorongó, vonzó, panaszkodó, kíváncsi, függő, ábrándozó, érzelmes, félénk, feminin, nemes lelkű, lágy, prűd, önsajnáló, érzékeny, szentimentális, szexis, lágyszívű, megalázkodó, babonás, gyenge, nyafka. Ugyanezen kutatás alapján a férfiakhoz az alábbi jellemzőket társították leginkább: aktív, kalandvágyó, agresszív, tekintélyelvű, nyers, bátor, merész, domináns, vállalkozó szellemű, erőteljes, független, találékony, maszkulin, progresszív, robosztus, durva, komoly, szilárd, erős, kemény.
De valójában mi az, ami meghatározza azt, hogy milyen is a tipikus férfi, vagy nő?
Véleményem szerint két meghatározó – egymásra kölcsönösen ható – tényező befolyásolja azt, hogy milyen nemi szerepeket sajátítunk el: egyrészről a biológiai különbségek, másrészről az eltérő szocializációval magunkba szívott nemi szerepek. Ezek beépülve a személyiségünkbe jellegzetes különbségeket eredményeznek a férfiak és a nők, viselkedése, személyiségvonása között.
Az adott társadalmak is befolyásolják a nemi szerepek alakulását, ezért az folyamatosan változóban van. A különböző történelmi korszakokban más és más követelményeknek, elvárásoknak kellett megfelelni.
A többgenerációs családmodell elterjedésekor, az iparosodás korát megelőzően a nők társadalmi élettere főként az otthon környékére terjedt ki, a ház körüli tevékenységekre és az utódok nevelésére összpontosult. Míg a férfiak a mezőgazdaságban vagy a céhekben dolgoztak, addig a nőknek az egyik legfontosabb feladata a gyermekek szocializációjának elősegítése és a család ellátása volt. Az iparosodás korszakában kezdtek felbomlani a korábbi nagycsaládok és egyre inkább elterjedt a nukleáris, legtöbbször csak egy családmagot tartalmazó kis családok, igen gyakran több generáció együttélésével. A posztindusztriális (iparosodás utáni) társadalmakban a nők egyre nagyobb tömege dolgozni kényszerült és így teljesen felborult a nemi szerepek eddig megszokott egyensúlya.
Tehát a társadalmak kontinuitását vizsgálva azt mondhatjuk, hogy az adott társadalmak struktúrája (szerkezete) által megkívánt szerepekhez alkalmazkodnak a személyes jellemzők, főként a személyiségvonások, és a változások hatással vannak a nemek általános képére is. E tényezők – szerepek – személyiség – sztereotípiák – egymást kölcsönösen alakítják.
Szerepelvárások
A női és férfi szerepek elsajátítása – a biológiai determináltságunkon túl – egy tanulási folyamat, ami már a kisgyermekkorban a családban elkezdődik. Először csak játékos formában, majd a nemi szereppel való azonosulás révén, amely a nemi identitás kialakulásához vezet.
Mint láttuk, a különböző korok különböző elvárásokat támasztott a férfiak és nők felé. Vajon ma milyen szerepelvárásokat támaszt a társadalom felénk, milyen társadalmi sztereotípiákkal találkozunk? Ennek függvényében vizsgáljuk meg az életünk három területét.
1.1. Család
A nők tömeges munkaerőpiacon való elhelyezkedése teljesen átalakította a korábbi női és férfi szerepeket. A mai nőknek nemcsak gondoskodónak, családanyának, nőiesnek kell lennie, hanem a megnövekedett terhek miatt a korábbi férfias jellemvonásból is egyre többel kell magukat felvértezniük. A férfiaknak ugyanakkor az egyre automatizált világunkban kevésbé kell „nagyon erősnek” lenniük. A két nem szerepe és tulajdonsága közeledni látszik egymáshoz. Ez nem azt jelenti, hogy a nők férfiasak és a férfiak nőiesek lesznek, hanem a megváltozott világunkat figyelembevéve alkalmazkodni kell (kellene) a körülményekhez. Ma már egy egészséges családban szinte elengedhetetlen, – különösen, ha a nő is dolgozik – hogy a férj ne vegyen részt a gyermeknevelésbe, háztartásba, stb. A mai gazdasági-társadalmi viszonyok között sokkal fontosabb volna az, hogy a családdolgait a férj és feleség közösen vigye. Mivel a
férfiak jelentős részének az életében nem jelennek meg olyan tradicionális munkák, mint a favágás, vadászat, kaszálás, stb. ezért nyugodtan ki vehetnék a korábbitól nagyobb mértékben a részüket a háztartási munkából és a gyermeknevelés feladatából.
Ugyanakkor az a baj, hogy a médiában egészen más kép jelenik meg az ideális férfiakról és nőkről. E szerint a nőknek vonzónak, csábítónak, szexisnek kell lenni. Gyakran láthatunk a reklámokban a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon megjelenített olyan nőket, akik pl. valamely háztartási eszköz, vagy tisztítószer bemutatásakor szinte erőfeszítés nélkül, mosolygósan vannak ábrázolva. A fordítottja ennek a jelenségnek az, amikor a nőket erősen maszkulin jellemvonásokkal felvértezve mindenre képes amazonként jelenítenek meg. A biológiai és társadalmi reprodukció, vagyis gyermekszülés, nevelés, háztartás vezetése, család összefogása is nagymértékben a női szerep és feladatelvárástól függ.
A férfiak ugyanakkor továbbra is kemények, önállóak, vadásznak és izzadnak, és mindent megtehetnek kötöttség nélkül.
A mai világban a családoknak soha nem látott módon össze kellene, hogy tartsanak. Azt kell látni, hogy az állam egyre inkább kivonul a szociális gondoskodásból, tehát egyre inkább fontos az, hogy megerősítsük a még meglévő kötelékeinket, személyközi kapcsolatainkat. A családokban rendkívül fontos volna a komplementer (egymást kiegészítő) szerepek elosztása, az arányok helyes megtalálása és a kompromisszumra való képesség.
Fel kellene ismerni azt, hogy a társadalom és a média által közvetített elvárások, sztereotípiák nem valós alapokon nyugszanak. Sajnos több kutatás is azt bizonyítja, hogy az új társadalmi változásokhoz a férfiak kevésbé tudnak, vagy akarnak alkalmazkodni. Kedves apák! Nagyon fontos, hogy ne csak a „világot irányítsuk” a televízió nyomógombjainak segítségével, hanem sokkal inkább kapcsolódjunk be a gyermeknevelésbe, a háztartási munkába, a családi élet mindennapjaiba.
1.2. Munkahely, karrier
A múlt századi női szerepek a családanya modelltől eljutottak a független, önálló karrierista női ideálképig. A munkahelyi hierarchiában szépen emelkedett a nők pozíciója.
A nők életében sokszor a családi élet és a foglalkozási karrier közötti dilemma okozhat szerepkonfliktust, az, hogy a két területen kijelölt feladatok közül melyiket részesítse előnybe. A dilemma fennállásában közrejátszanak egyéni, személyközi és társadalmi tényezők: vagyis a tradicionális (gondoskodó anya, támogató feleség) – szerepet tekintse-e fontosabb belső parancsnak, vagy a modern női szerepet és azok hozadékait (karrierépítés, szakmai előmenetel, pénz keresete, önállóság) részesítse előnyben.
Azt gondolom, hogy nem csak a társadalomnak, de a családoknak is jobb lenne, ha sikerülne a bibliai alapigazságokat figyelembevéve megtalálni a helyes egyensúlyt.
Azt láthatjuk, hogy felsővezetői pozícióban még lényegesen több férfi van. A női vezetők többsége alsó, vagy középvezetői feladatot lát el. A szociológiában használnak egy fogalmat az „üvegplafont”. Ez azt jelenti, hogy míg alsó, vagy középvezetői szinten egyre több nő található, enyhítve ez által a nemek közötti különbségeket, addig a legfelsőbb vezetői körökbe nagyon kevés nő jut el, jóllehet a nemzetközi üzleti elit női képviselőinek befolyása növekvő tendenciát mutat.
1.3. Közösségeink
A megváltozott világunkban mit kezdjük gyülekezeteinkben a már korábban tradicionális alapokon kialakult struktúrával? Milyen szerep jut, juthatna a nőknek a mai gyülekezetekben? Míg korábban csak férfiak voltak (lehettek) a vezetők, addig ma már sok esetben a közösségeinkben is vannak olyan tanult, több diplomával rendelkező nők, akik a világi munkájukban komoly vezetői pozíciót töltenek be, vagyis nagy tapasztalattal rendelkeznek a vezetés területén, nagyobb rálátással bírhatnak a körülöttünk levő világról. Hogyan viszonyuljunk ehhez az új helyzethez? Több esetben is azt tapasztalhatjuk, hogy az ilyen hölgyek láttán a férfiak egy része elbizonytalanodik, feszültté, szorongóvá és félénkké válik és sok esetben, visszahúzódik férfi mivoltában sértve, míg egy másik része ennek láttán megvadul és agresszívvá válik. Szerintem nagy alázatra van szükségünk nekünk férfiaknak ahhoz, hogy megtanuljuk kezelni az ilyen helyzeteket. Mivel a hétköznapjainkban is egyre inkább közelítenek a nemi szerepek, szerepelvárások egymáshoz, ezért azt gondolom, hogy ezen a területen is újra kellene gondolni, értékelni a közösségeinkben kialakult korábbi – a kor társadalmára is jellemző – női szerepelvárásokat. Több helyen azt lehet látni, hogy olyan nők szorulnak a háttérbe a közösségekben, akik habitusukból, rátermettségükből, karizmájukból kifolyólag sokkal alkalmasabbak lennének több férfi vezetőtársaiknál, azonban e csoportok szokásaink, amelyek sokszor csupán emberi hagyományokra épülve alakultak ki – és meglehet a kialakuláskor még alkalmazhatóak is voltak – ezt nem tehetik lehetővé. Azt kell látni, hogy a kultúrák változásával változnak a sztereotípiák is. Mi szeretünk ragaszkodni a megszokott világunkhoz, amiben aztán semmi új nem fér bele, semmi váratlan dolog nem ér bennünket, ami által biztonságba érezhetjük magunkat (biztonságosan haladhatunk a leépülés útján!).