Szulejmán dologházba vitette az árvákat
Pestis dúlja Isztambult, rengetegen meghalnak, sok gyerek marad árván. Szulejmán az emberek közé megy, és saját szemével látja, mennyien maradtak feleség, férj nélkül, mennyi gyereknek haltak meg a betegségben a szülei. Tisztában van vele, hogy ezek a gyerekek nem tudnak megélni másképp, mint lopásból koldulásból, később pedig csavargó, bűnöző válik belőlük, hacsak el nem ragadja őket is a pestis.
Ha életben maradnak is, börtön, vagy erőszakos halál vár a legtöbbjükre. Ezért utasítja Ibrahimot, vitesse az árvákat a dologházba.
De vajon mi is volt az a dologház?
Kétféle dologházat különböztetünk meg. Az egyik arra szolgált, hogy a büntetésüket töltő bűnözőket dolgoztassák itt, a másik tulajdonképpen egy szociális intézmény volt olyan emberek számára, akik csavargóként koldulásból éltek. A gyerekeket ilyen dologházba vitette a szultán, mert itt, bár fizetést nem, de ellátást kaptak az emberek, és tisztességes munkát végeztek.
Persze ez sem volt leányálom, mert a dolgozók rabszolga szintre kerültek, hiszen kényszerítették őket arra, hogy ne koldusként, bűnözőként éljenek, hanem munkájukkal szerezzék meg a napi betevőt. Ez azért ? lássuk be ? nem mindenkinek tetszhetett, ahogy ma sem jellemző, hogy minden hajléktalan vállalja a kötöttségekkel járó munkát, ha például az utcán koldulva többet keres. Tehát a dologházakban olyan szegény, vagy értelmi fogyatékos emberek dolgoztak, akik nem szabad elhatározásukból vállaltak munkát, hanem prevenciós célzattal kényszerítette őket erre a hatóság. Ezzel megelőzték azt, hogy az anyagi források híját a szegények a bűnözés útjára lépjenek.
Amellett, hogy tisztességes munkát végeztek, szakmát tanultak gyakorlatuk során, pszichésen is pozitív hatások érték a dolgozókat, a hatóság remélte, hogy az emberek megismerik a munka, az értékteremtés örömét, ezáltal az önérzetük is fejlődik. Nem mondhatjuk, hogy az államkincstárat gazdagították volna, mert nem volt jellemző a lelkes munka kényszer alatt, ugye, ráadásul amit megtermeltek, annak egy részét a szolgáltatásban (étel, ital, szállás) vissza is kapták, mégis legalább kevés volt a csavargó, és a munkakerülő.
A dologházak egyfajta árvaházként is működtek, a gyerekek nem az utcán kallódtak, és váltak bűnözővé, vagy haltak éhen, hanem a dologházakban kaptak koruknak, erejüknek ?megfelelő? munkát és ellátást, de leginkább a munkára nevelést, mely fontos volt fejlődésük szempontjából. Ma ezen felhúzzuk a szemöldökünket, mert a gyerekek dolgoztatására a legtöbben megbocsáthatatlan bűnként tekintünk, ebben a korban azonban egy szabad paraszt kicsi gyereke is dolgozott, ehhez nem kellett rabszolgának lennie.
Olvass tovább: http://szulejman2.webnode.hu/news/szulejman-dologhazba-vitette-az-arvakat/
Készíts saját weboldalt ingyen: http://www.webnode.hu