Netbulvár

Szédületes sikereket érnek el a török szappanoperák, amik a magyar nézők számára a Szulejmán révén lehetnek ismertek.

A születésének századik évfordulóját ünneplő török filmipar hagyományos ága a tévésorozat, amely a nemzetközi porondon csak egy évtizede van jelen, ám rövid időn belül hatalmas sikersztori lett. Ahol megjelentek az oszmán szappanoperák, ott előbb-utóbb a főműsoridőben kötöttek ki. 2004-ben még csak tízezer amerikai dollárt hoztak készítőiknek, három évvel később egymilliót, 2012-ben pedig már 200 millió dollár volt az éves bevétel. ?A mozi- és televíziós filmek világpiaci értéke 2017-re eléri a százmilliárd dollárt. Országunk fontos szerepet tölt be ebben az iparban, és már most is a világ második legnagyobb tévésorozat-exportőre vagyunk az USA után. 2023-ra a 2 milliárdos határt tervezzük elérni? ? jelentette ki nem kis önbizalommal Mehmet Büyükeksi, a Török Exportőrök Tanácsának elnöke. A népszerűséggel párhuzamosan az árak is emelkedtek. Kezdetben szinte filléreket kértek egy-egy epizódért, mostanság némelyiket 125 ezer dollárért kínálják a forgalmazók.

Eddig több mint száz sorozatot adtak el Törökországból a Közel-Keleten, a kaukázusi országokban vagy a Balkánon, de a vásárlók között van Pakisztán, Oroszország, Svédország, sőt Afganisztán is. Az elmúlt két évben összesen tizenötezer órányi török sorozatot sugároztak a világ 75 országában. A Török Gazdasági és Társadalmi Tanulmányok Alapítvány 16 arab országban végzett felmérése során megkérdezettek háromnegyede látott már legalább egy török szappanoperát. A szériák száma nagy, a témák sokrétűek, szereplőik népszerűsége egyes országokban Brad Pittével vagy Scarlett Johanssonéval vetekszik. Az áltörténelmi alkotások mellett a középosztály életét ábrázoló telenovellák ugyanúgy helyet kaptak, mint a szupergazdagok álomvilágát felvillantó melodrámák. A legnagyobb siker a Magyarországon is népszerű Szulejmán, melyet eddig 43 ország televíziós csatornája tűzött a műsorára, s eddig több mint 200 millió néző tekintett meg. A magyar fogadtatásban a jelek szerint az sem számít, hogy a sorozat főhőse 150 évnyi rabságot hozott az országra.

A Szulejmán

A turizmusra is hatással vannak a tévéfilmek. Az ankarai kulturális és idegenforgalmi minisztérium nekik tulajdonítja az arab országokból érkező látogatók számának meredek emelkedését az elmúlt öt évben. Ezt annál is örvendetesebbnek tekintik, mivel az onnan beutazó turisták lényegesen többet költenek, mint európai társaik. A sorozatok új látnivalókról is gondoskodnak. Egy Boszporusz-parti villában játszódó sorozat, a Gümüs (arab címe Núr) fő színhelye fontos idegenforgalmi látványossággá lépett elő a közel-keleti női rajongók körében.

A pazarul megrendezett jelenetek, a vonzó szereplők és a szívszaggató történetek mesevilága csak részben magyarázza a sikert. A forgatókönyvekben nem szerepelhetnek olyan felvételek, amelyek ?megzavarják a fiatalok helyes erkölcsi fejlődését? ? szól a török médiahatóság kötelező ajánlása. Így aztán nincsenek egyértelmű szerelmi jelenetek, és ritkák a durvaságok ? a jelek szerint ezt is értékelik az amerikai stílusba beleunt vagy attól idegenkedő nézők. Az iszlám világban más is közrejátszik a sikerükben. ?A Közel-Keleten és a Balkánon szeretnek bennünket, mert a kultúránk közel áll egymáshoz? ? magyarázta Eylem Koza, a Gönülcelen című sorozat rendezője, hozzátéve: ?mi Törökországban szabadabbak vagyunk, ezért sok országban példaként szolgálunk?.

Így a Núrban a férfi főszereplő Mohannad gyengéden és tisztelettel bánik hitvesével, az önbizalommal teli divattervező Núrral. A sorozat ezzel olyan tabukat feszeget, amelyek a konzervatív muszlim társadalmakban megkérdőjelezhetetlenek, és amelyek megváltoztatásáról az ottani nők legfeljebb csak álmodhatnak ? újabban a széria segítségével. Ez a sokszor megmosolygott műfaj tehát akarva-akaratlanul is hozzájárulhat az ottani lányok és asszonyok öntudatra ébredéséhez. Egyes országokban, például az Egyesült Arab Emírségekben vagy Egyiptomban, állítólag a török tévésorozatok hatására csökkent a kényszerházasságok száma, egyre több a bántalmazott feleségek által kezdeményezett válás, és megszűnt a szüzességvizsgálat megalázó gyakorlata. Legalábbis erről tanúskodik az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon 2013-ban bemutatott görög Kismet (Sors) című alkotás, mely a török szappanoperák társadalmi hatását elemzi. Nem csoda, hogy Szaúd-Arábiában sátáninak és erkölcstelennek minősítették a Núrt, és megtiltották a szereplők fényképeinek nyilvános mutogatását. A Hamász szélsőséges iszlamista szervezet is elítélte a török sorozatot, mondván: sárba tipor alapvető értékeket.

Időnként a napi politikában is helyet kapnak a szappanoperák. Recep Tayyip Erdogan török elnök az ENSZ idei közgyűlésén azzal támadta egyiptomi kollégáját, Abdelfattah al-Sziszit, hogy a Muszlim Testvériség jelöltjeként demokratikusan megválasztott Mohamed Murszit puccsal távolította el az államfői posztról, híveinek tüntetését pedig véresen elfojtotta. Válaszként Egyiptom információs minisztere a török sorozatok bojkottjára szólította fel hazája tévéadóit. Egyébként Erdogan sem feltétlen híve ezeknek a műveknek. ?Nekünk nem voltak ilyen őseink? ? hangoztatta egy beszédében, melyben a török történelem szégyenletes meghamisításának titulálta a Szulejmánt, mondván: az oszmán uralkodók portájától idegen volt az intrika, az ivászat és a szerelmeskedés. ?A szultán az ideje nagy részét nem a háremben, hanem nyeregben töltötte, dicsőséget hozva országának? ? jelentette ki. Mégis kudarcot vallott az a törvényjavaslat, amely betiltotta volna a népszerű televíziós produkciót ? talán mert a parlamenti képviselők többsége is szívesen nézi. Igaz, a nemzeti légitársaság, a Turkish Airlines levette a Szulejmánt a fedélzeti műsoráról. A macedón kormány szintén foglalkozott a török sorozatok korlátozásának gondolatával. ?Lenyűgözőek, de az 500 éves oszmán uralom bőven elegendő volt? ? jelentette ki Ivo Ivanovszki információs miniszter.