Társat keresek – egy régimódi, 21. században ragadt lány hirdetése
Nem vagyok biztos pont, akit csak akkor keresel, mikor neked jó, és aki épp alkalmas lehet arra, ha egy kis törődésre szorulnál. Nem vagyok naivan hülye, aki folyton megbocsátja minden baklövésedet, és képes újra és újra jó képet vágni ahhoz, mikor újra elszúrod. Nem vagyok az, aki csendben sír, mikor a szavaiddal megforgatod bennem a kést, úgy, mintha önmagában a szúrás nem lett volna elég mély.
Nincs kőből a szívem, hogy ne hulljon darabokra, mikor századszorra futamodsz meg az érzéseid elől, puszta félelemből, és önzőségből. Nem vagyok halhatatlan, hogy örökké várjak rád, és arra, mikor vállalod fel, hogy a részed vagyok, hogy szeretsz, nem csak két hetente egyszer, hanem ameddig dobog a szívünk.
Nő vagyok, lélekkel, szívvel és rajta hegekkel. Utamat járó, néha bukdácsoló, hibázó, tévedésekből, hiszékenységemből tanuló, sok rossz tapasztalattal élő és ezért már védekező, óvatos nő. Magányos, melegségre, törődésre, szeretetre vágyó, szeretetet adni akaró, becsomagolt ajándékot rejtő érték, ebben az elfajzott, lelketlen, instant világban. Persze csak ha képes vagy észrevenni, ha te hajlandó vagy kibontani, kitartó lenni, hogy felfedezz. Csupán csak akkor láthatod, ha őszintén megérkezel, itt vagy, teljesen, nem megosztott figyelemmel, és megbecsülsz. Csak akkor, ha téged még nem kebelezett be ez a világ, és még mersz szeretni. Képes vagy hinni még abban, hogy létezik igazi szerelem valódi tartalommal. Hajlandó vagy ennek a varázslatnak a megtapasztalásáért tenni is, velem együtt.
Ebben az esetben akár álmaid nője is lehetek, az a gondoskodó, oltalmazó, megértő, biztos várad, ahova hazaérkezhetsz. Egy nehéz nap után ölelésed, támogatásod, meleg vacsorával váró konyhatündéred. Az éj leple alatt tüzes szajhád, érzéki szerelmed, vágyaidat valóra váltó istennőd. A hétköznapokban, barátod, cinkosod, jó kedvre derítőd, kalandos, bolondos, vakmerő lánykád, aki mellett te is újra gyermeki tisztasággal csodálkozhatsz rá beszürkült világodra.
A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is – a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az „erogén zónák” ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő „erogén zónája”: a lelke.”
/Müller Péter/
De gyámoltalan, érzéseitől félő, hezitáló, csalfa, sérüléstől, kötődéstől menekülő és ezért hazug játékos nőcsábász hímeknek csak egy meg nem értett lány képében jelenek meg. A nem tömegcikként, vagy ha nem tud tovább látni az orránál, csak pont annyinak látszom majd. Nekik csak az a nő tudok lenni, akinek az elfogyasztására még nem állnak készen. Aki még sok. Az a nő, akivel nem tudnak mit kezdeni, csak egy zárkózott, bizalmatlan, megszelídítetlen kis kóstoló, aki a mai világban abszurd dolgokat remél egy férfinak hitt személytől, így ezek az urak gyorsan fel is húzzák a nyúlcipőt. Kérem, ők ne fáradjanak beljebb, ez a hirdetés nem nekik szólt, de ha te végre Te vagy, kérlek gyere közelebb, hogy észrevegyelek, már régóta téged kerestelek.
Forrás: stylemagazin