A tibeti alapvető oktatási szabályok, amelyek minden gyerekre érvényesek kellene legyenek!
Az oktatás nemcsak a pedagógusok, iskolák feladata. A gyerekek azt cselekszik, azt mondják, amiket a felnőttektől látnak, hallanak, egyszóval utánozzák őket. Ezt érdemes kihasználni, és olyan jó példát mutatni a gyereknek, amelyeket egy életre megtanulhat. Ha a tibeti nevelési módszereket szeretnénk gyakorlatba ültetni, akkor két dolgot soha nem szabad alkalmaznunk: fizikai és lelki erőszakot.
Az első, 5 éves életszakasz
A gyerekkel úgy kell bánni, akár egy herceggel, hercegnővel. Ne tiltsunk meg semmit neki, csak pár dologra hívjuk fel a figyelmét. Ha valami veszélyes dolgot követ el, vágjuk mérges, ijedt arcot. A gyerek érteni fogja ezt a nonverbális kommunikációt. Ebben az életszakaszban a kicsik nagyon kíváncsiak, igyekeznek felfedezni a környezetüket, és ilyenkor nem mérlegelnek logikusan. Például, ha a gyerek eltör egy drága vázát, nem tudja felfogni, hogy az mennyi pénzbe került a szülőknek. Ha megbüntetjük, attól még nem fogja felfogni, hogy milyen bajt követett el, csak azt érzékeli majd, hogy a szülők hatalma érvényesül, és ő alulmarad.
A második, 5 és 10 év közötti életszakasz
Ebben a periódusban a gyereket úgy kell kezelni, mint egy “rabszolgát”. Feladatokat kell adni neki, amit be is kell tartatni vele. Ha nem végzi el ezeket, akkor lehet büntetést alkalmazni (fizikait soha). Ebben az életszakaszban a gyerek intellektusa fejlődik leginkább, amikor is meg kell tanulnia viselkedni, kiszámítani más emberek reakciót, a pozitív dolgokat előtérbe helyezni a negatívokkal szemben. Ilyenkor tudják a legtöbb tudást is magukba szívni. Semmiképp se korlátozzuk ebben.
A harmadik, a 10 és 15 év között életszakasz
Egyenlő félként kell a már fiatal felnőttnek számító gyerekkel bánni. Természetesen a szülőknek több tapasztalatuk van, így az egyenlőség abban a tekintetben kell érvényesüljön, hogy minden döntésünket, ami a gyerekre is hatással van, beszéljük meg vele is. Ugyanakkor kell hagyni, hogy felfedezze a saját szabadságát, még ha ez sokszor nehéz is. Felhívhatjuk a figyelmét a veszélyforrásokra, de el kell engednünk, és csak reménykedhetünk, hogy helyén lesz az esze. Tiltásokat nem érdemes bevezetni.
Utolsó, 15 év feletti életszakasz
Bánjuk vele tisztelettel, és gyakorlatilag csak ennyit tehetünk, mivel már túl késő van a neveléshez, csak a beérett gyümölcs leszüretelése marad hátra, feltéve, ha gyümölcsünk már megérett.
Ha az első életszakaszra érvényes szabályokat nem tartjuk be, és korlátozzuk a gyerek felfedezési- és kalandvágyát, nem fog benne kifejlődni a kíváncsiságra, az életszeretetre vonatkozó hajlam, ösztön. Így később nem fogja tudni megvédeni magát a bajkeverőktől.
Ha a kényeztetés 5 éves kora után is folytatódik, a gyerek infantilissé válhat, nem tudja majd felfogni, hogy miért fontos a munka, és lelkileg sem tud felnőni.
Ha 10 éves kora után is dédelgetjük a gyerkőcöt, akkor önbizalomhiányban fog szenvedni, és másoktól fog függni az élete, és nem biztos, hogy ez a függőség jó irányba viszi majd.
Ha 15 éves kora után nem tiszteljük a gyermekünket, sosem fog megbocsájtani, és az eslő alkalommal elhagy téged, örökre.
Hozzászólások: